Július 26. Szent Joachim és Szent Anna – Mt 13,31-35
Mennyire érzünk felelősséget azért, hogy mit adunk át utódainknak?
Életünket három tényező határozza meg, az örökség, a környezet, illetve a nevelés. Sok múlik azon, hogy milyen természetet örököltünk, hogy őseink milyen jó, valamint rossz szokásainak, erényeinek, illetve hibáinak kövületeit, magvait hordozzuk lelkünk szántóföldjében. Érvényes ez a Szűzanyára, valamint Jézus emberi természetére is.
A Szűzanya szüleit csupán a második századig visszamenő hagyomány nevezi meg. Anyjának, Szent Annának a tisztelete a VI. században terjedt el, Szent Joachim tisztelete pedig csupán az újkorban kezdődött el.
Nem tudjuk, hogy a Szűzanya szülei vajon látták-e életükben Jézust. Valószínűleg nem is sejtették, hogy az ő leányukat, Máriát milyen tisztségre választotta ki Isten. Ők még a várakozás sötétjében, csendjében éltek, de az agg Simeonhoz, valamint a szintén Anna nevű idős asszonyhoz hasonlóan, akik a templomban voltak Jézus bemutatásakor, ők is kívánták látni a Messiást, azaz reménységben éltek.
Mária bizonyára édesanyjától, Anna asszonytól, Jézus nagyanyjától tanulta hálaénekének a mondatait. Istent magasztaló éneke csaknem teljes egészében ószövetségi idézetekből áll. Istent magasztalja a nagy tetteiért, amelyekhez Izrael története során hűséges maradt, mert teljesítette ígéreteit.
Túl egyszerű megoldás volna úgy tekintenünk Mária magasztaló himnuszára, mintha ezt az adott órában Mária rögtönözte volna Erzsébetnél tett látogatása alkalmával. Nyilvánvaló, hogy Mária, valamint az ő édesanyja (Krisztus Jézus nagyanyja) többször is együtt imádkozták. Nagy a felelősségünk, hogy az Isten utáni mélységes vágyakozásunkat átadjuk-e környezetünknek, illetve utódainknak.
Az emberben van valami, ami mindig képes növekedni. Az évek múlásával az egyre nagyobb terhet jelentő külső, valamint belső helyzetünk, állapotunk is arra késztet, hogy ha igazi szép öregkort akarunk élni, akkor növekedjen bennünk az Isten irgalmába vetett hitünk, az örök életnek a reménye, valamint a szeretetünk.
Ne úgy öregedjünk meg, mint valami rideg kőből álló épület, amely az évek során repedezni, rogyadozni kezd! Engedjük, hogy az idő múlásával az élő kövekből, sejtjeinkből épült templomunkat egyre jobban betöltse Isten jelenléte, hogy egyre erőteljesebben az Isten vegyen birtokba minket! Ekkor Isten jelenlétének erőterét környezetünk is érzékeli. Legyünk olyanná, mint a jó gyümölcsöket termő fa, amely ahogyan egyre mélyebbre ereszti gyökereit, úgy egyre finomabb gyümölcsöket terem. A jó nagyszülők élettapasztalataiból még az unokák is bőségesen szüretelhetnek.
Nagyon fontos feladatunk a szüntelen imádság. Mária olyan családban nőtt fel, amelyet Isten imádása, az Isten jelenlétében való élet hatott át.
Kérjük Szent Joachim és Szent Anna közbenjárását, hogy minket is segítsen, éltessen, áldjon meg az Isten, valamint tegyen bennünket áldássá mások számára is!
***
Kép: Szent Anna és Szent Joachim a Budapesti Belvárosi Ferences templomban