Július 22. – Szent Mária Magdolna
2Kor 5,14-17; Jn 20,1.11-18
„… Hol lelem föl Jézusom, akit elvesztettem?
Merre menjek én szegény, keserűségemben?”
Igyekszünk-e egyre jobban megismerni, valamint szeretni Istent?
Mária Magdolna története mindnyájunk története, Isten-keresésünk története. Isten az ő egyre jobb megismerésére, valamint az iránta való egyre nagyobb szeretetre akar elvezetni mindnyájunkat. De nekünk is szükséges mindent megtenni, hogy növekedjünk Isten ismeretében, illetve szeretetében. „Avégett vagyunk a világon, hogy Istent egyre jobban megismerjük és egyre jobban szeressük.” (Hamvas-féle Katekizmus, 1950.)
Magdolna azért nem ismerte fel az élő Krisztust, aki ott állt mellette, mert a halott Krisztust kereste. Csakhogy Jézus él, valamint Őt nem lehet kisajátítani. Ő azért támadt fel, aztán a mennybemenetelével azért tűnt el az emberek földi szeme elől, hogy mindenkié lehessen.
A feltámadt Jézus két tényt bizonyított, illetve bizonyít ma is. Egyrészt Ő ugyanaz marad, aki mindig is volt. Amikor Jézus azon a néven szólította meg Magdolnát, ahogyan földi életében szokta, Magdolna felismerte Őt. Másrészt Jézus sokkal jobban szeret minket annál, mint ahogyan mi gondoljuk, vagy amit egyáltalán megismerhetünk az ő szeretetéből. A mai szentlecke úgy kezdődik, hogy: „Krisztus szeretete sürget minket”. Aztán így folytatódik: „Ha Krisztust azelőtt emberi módon ismertük is, most már nem úgy ismerjük.”
Krisztus ismerete, valamint szeretete (többek között) a következőket kívánja tőlünk:
– Higgyünk Jézusban, aki „a feltámadás és az élet”! Ő feltámaszt minket a bűnből, valamint a halálból!
– Ne feledkezzünk meg a feltámadt Jézus irántunk való szeretetének a viszonzásáról sem! Mert nemcsak mi vágyódunk az Isten után, hanem Ő is vágyódik utánunk. Ezért mindennap törekedjünk arra, hogy egyre jobban megismerjük, illetve szeressük Őt! Isten segíteni fog, hogy továbblépjünk, hogy fejlődjünk az ő ismeretében, illetve egyre nagyobb szeretetében.
– Ne ragaszkodjunk ahhoz a Jézushoz, akit megismertünk, illetve ne akarjuk Őt birtokunkba venni úgy, hogy megtartsuk önmagunknak! Ő semmiféle szeretet címén nem engedi magát bezárni a tegnapi világunkba. Nem engedi, hogy visszavigyük Őt oda, ahol valaha együtt voltunk Vele. Ő egyre tovább, egyre magasabbra akar vinni minket, egészen az Atya házába, ahol sok lakóhely van (vö. Jn 14,2), ahol nekünk is helyet készít.
– Jézus mindig egészen közel áll hozzánk, de mi Mária Magdolnához hasonlóan sokszor nem ismerjük fel Őt. Viszont ha nyitott szívvel járunk a világban, akkor észre fogjuk venni Jézust, aki naponta megszólít minket.
– Jegyezzük meg, hogy mit mond, milyen küldetést ad nekünk, azután igyekezzünk azt teljesíteni!
***
Kép: Duccio di Buoninsegna: Noli me tangere! – Krisztus megjelenik Mária Magdolnának
(1308–1311)