Évközi 13. hét, péntek – Mt 9,9-13
Nem vagyunk-e csupán külsőségesen vallásosak?
A farizeusok azért vetették meg az egyszerű embereket, mert ők nem ismerték a törvényeket, még kevésbé ismerték a sokféle törvénymagyarázatot, ezért nem tudták megtartani azokat. A vámosokat pedig azért vetették meg, mert a megszálló pogány rómaiak szolgálatában álltak. Megalkuvóknak, korruptoknak, csalóknak, sőt nemzet-árulóknak tartották őket, emiatt semmiféle kapcsolatot nem tartottak velük. Megvetően, látványosan távol tartották magukat tőlük (köptek utánuk az utcán). Érthető a farizeusok botránkozása amiatt, hogy Jézus nem kerüli a vámosok társaságát, sőt egy asztalhoz ül velük.
Jézus meghívására Máté készségesen követte Őt, majd véglegesen elkötelezte magát mellette. Nemcsak az ünnepi asztalnál, hanem a szívében is az első helyre ültette Őt. Önmagát úgy mutatja be, mint a mindenkori hívő példáját. Aki felé elhangzik Jézus meghívása, annak legyen bátorsága, illetve elszántsága a követésre!
Jézus azt mondja magáról, hogy Ő nem az egészségesek az orvosa, hanem a betegeké. Aki magát egészségesnek tartja, az nem megy orvoshoz, de nem is tud meggyógyulni. Csupán az keresi az orvost, aki felismeri, hogy beteg. Jézus nem azokat hívja, akik magukat igaznak tartják, hiszen ezek azt hiszik, hogy saját erejükből, a törvény megtartása által üdvözülhetnek. Ezért úgy gondolják, hogy ők valójában nem szorulnak megváltásra.
A megátalkodottal szemben még Isten is tehetetlen, mert végsőkig tiszteletben tartja teremtménye szabad akaratát, ezért erőszakkal senkit sem akar üdvözíteni. Aki viszont elismeri, hogy megváltásra szorul, az Jézushoz (lelkének orvosához) fordul. Ezért hívja Jézus a bűnösöket, nem pedig az igazakat. Ő a mennyei Atya irgalmát nyilatkoztatja ki. Azért jött, hogy üdvözítsen minket. Ugyanakkor az emberektől az őszinte vallásosságot, a szeretetből fakadó tetteket várja el. A lélek nélküli, külsőséges istentisztelettel szemben az őszinte megtérésre, valamint a felebaráti szeretet gyakorlására hív minket.
Az irgalmas Jézus ma minket (elsőpéntekes bűnbánókat) hív, mert magához akar felemelni minket. A gyógyulás legelső feltétele a betegség felismerése. A lelki felemelkedés első lépése pedig a bűnbánat.
Ne mások bűneivel foglalkozzunk! Az ítélkezés, a megszólás jóvátehetetlen károkat okozhat elsősorban önmagunkban, de környezetünkben is. Akik állandóan mások bűneivel foglalkoznak, sőt még a templomba jőve, valamint a templomból távozva is csupán mások vélt vagy valós bűneiről tudnak beszélgetni, azok nem tudnak meggyógyulni.
Lelki betegségeinket egyedül Jézus tudja meggyógyítani a Szentlélek által, az őszinte szentgyónásban. Megítélés, illetve háborgás helyett szeretettel hordozzuk szívünkben a helytelen életmódot folytatókat is! De főleg arra törekedjünk, hogy mi egyre buzgóbban kövessük Jézust, állandóan készen a megtérésre! Legyen Jézus valóban a mi Megváltónk!
***
Kép: Alexandre Bida: Jézus bűnösökkel étkezik (részlet)
Forrás: Wikimedia Commons