Július 2. Sarlós Boldogasszony
Róm 12,9-16b; Lk 1,39-56
Hálás lelkületűek, valamint segítőkészek vagyunk-e?
Ezt az ünnepet először csupán a Ferences Rendben tartották meg 1263-tól kezdve, Szent Bonaventura ferences bíboros-testvérünk kezdeményezésére. Aztán 1389-től hosszú ideig parancsolt ünnep volt az egész Egyházban.
Az ünnep legfőbb tanítása, hogy legyünk hálásak a hitünkért. Hitünk tudata pedig nagy alázattal töltsön el minket. Mert hitünk felbecsülhetetlenül drága kincs, amelyet nem a saját érdemünkből kaptunk.
Csupán a hívő, valamint a hálás lelkületű ember lehet boldog. A hit, illetve a hála elválaszthatatlan egymástól. Erzsébet mondta Máriának: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” De ehhez kapcsolódik az alázat is. Mária megköszönte, hogy az Úr „letekintett szolgálójának alázatosságára.”
Ugyanígy Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, valamint a mai napig minden magyar szentünk tudta, valamint szükséges nekünk is tudnunk, hogy kiválasztottságunkat, megmaradásunkat nem a saját érdemeinknek, hanem egyedül Isten irgalmas szeretetének köszönhetjük. Ezért szükséges megköszönnünk, hogy az ő irgalmassága megmaradt rajtunk. Mária nemcsak Istennek volt hálás, hanem saját őseinek is. Ezt a Szűzanya így fogalmazta meg: „Megemlékezett irgalmáról, melyet atyáinknak hajdan megígért.” Tehát az alázat, illetve a hála nemcsak az Isten tiszteletét foglalja magába, hanem az ősök tiszteletét, valamint az őseink iránti hálát is.
Legyünk hálásak a megfogant emberi életekért! Bárcsak rádöbbenne mindenki, aki a nem kívánt terhességének terhesség-megszakítással vet véget, hogy ezzel megnövelik saját maguknak, valamint a nemzedékeknek a terheit.
Amikor Mária, valamint Erzsébet találkoztak, akkor nem azon keseregtek, hogy mennyi gond szakadt rájuk, meg hogy milyenek az emberek, illetve ez a világ, hanem ehelyett eltöltötte őket a hála Isten jóságáért, irgalmáért, kegyelméért, valamint a kiválasztottságukért.
Amikor Mária értesült nagynénje áldott állapotáról, azonnal útra kelt, hogy segítsen neki. Máriához hasonlóan nekünk is szükséges egymás segítségére sietnünk. Így tudunk boldogulni itt a földön., illetve így tudunk eljutni a boldog örök életre. Vegyük észre, hogy miben lehetünk segítségére egymásnak! Egymással való találkozásaink alkalmával kesergés, valamint mások kibeszélése helyett inkább mi is erősítsük egymást abban az örömben, hogy Isten velünk van!
Legyünk hálásak azért, hogy mi is Krisztus-hordozók lehetünk. Krisztus lakjék a mi szívünkben is! Krisztus mondta: „aki befogad egy gyermeket a nevemben, engem fogad be”. (Mt 18,5).
Isten rajtunk keresztül akarja tovább adni az irgalmasságát, amelyet az ősatyáknak megígért. Higgyük, hogy velünk is nagy dolgokat tud tenni Isten! Adjuk tovább az Istenben való hitet, valamint ennek örömét azoknak, akik elfogadják! Ez legyen a mi ajándékunk Istennek, illetve egymásnak!
***
Kép: Giotto di Bondone: Mária látogatása Erzsébetnél (részlet)