Évközi 13. hét, hétfő – Mt 8,18-22
Elszántak, következetesek, valamint kitartóak vagyunk-e Krisztus követésében?
Jézus a Genezáreti tó túlsó partjára megy. Ez adja a hátteret mondanivalójához. De a történet csupán keret. Jézus kérésének, hogy hajózzanak át a Genezáreti tó túlsó partjára, olyan jelképes értelme is van, hogy úton vagyunk a túlsó part, az örök élet felé. Minden dolog, tevékenység, kapcsolat olyan szempontból fontos, hogy segít-e vagy gátol-e minket az örök hazába vezető úton.
Az írástudó, aki követni akarja Jézust, azt a választ kapja Tőle, hogy szükséges számolnia az élet mulandóságával. Mert a mi hazánk a mennyben van. Jézus nem itt a földön akar véglegesen letelepíteni minket. Viszont itt a földön az a hivatásunk, hogy kövessük Őt a kényelmetlenségek, lemondások, üldöztetések közepette is. Az égi haza érdekében tudjunk lemondani mindenről, ahogy azt Jézus is megteszi! Az evangéliumban itt találjuk a legvilágosabb utalást Jézus vándor-életére vonatkozólag.
A másik tanítvány haladékot kér Jézustól. Vissza akar térni övéihez. Meg akarja várni, amíg atyja meghal, hogy tisztességesen eltemethesse, majd utána szeretné követni a Mestert. De Jézus éppen ezt nem engedi meg. Figyelmezteti, hogy a követés nem másodlagos feladat. Az élet minden helyzetében Krisztust szükséges követni. Arra is gondolhatunk, hogy a késedelmeskedés azért is veszélyeket rejthet magában, mert az apa le is beszélheti a fiát az elhatározásáról. Sok tapasztalat állhat emögött.
Krisztus követése sürgős, nem tűr halasztást, mert most van itt a megváltás ideje, az üdvösség pillanata. Jézus tanítványának szükséges kiszakadni családja köréből is, ha a családtagok akadályozzák őt Krisztus követésében.
Mivel a zsidóság vezetői később is ellenálltak az evangéliumnak, az evangélista szükségesnek tartotta, hogy Jézusnak ezeket a szavait hangsúlyozza. Az evangélium szerinti élet elszántságot követelt a pogány hagyományokkal szemben is.
Krisztus követésének célszempontú megfogalmazása különösen fontos. Csupán „aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10, 22)
Ha nem adjuk át magunkat teljesen Jézus követésének, akkor szánalmasabbak vagyunk a pogányoknál, akik teljesen átadják magukat a földi javak hajszolásának. A hűtlen intézőről elmondott példabeszéde végén mondta Jézus, hogy a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
Legyen teljes az örömünk azzal, hogy már itt a földön is Krisztussal lehetünk, azután majd Vele leszünk az örök életben is!