Évközi 11. hét, péntek – Mt 6,19-23
Mennyire értékes az életünk?
Aki igazán értékes életet akar élni, az értékes célokat tűz ki maga elé, céljai eléréséhez pedig megfelelő eszközöket választ. A célok között felállítható bizonyos értékrendi sorrend is, de minden célnak akkor van igazán értéke, ha személyekhez kapcsolódnak. Mert mindennek, illetve mindenkinek nemcsak önmagában vett értéke van, hanem ún. relatív értéke is. Ez attól függ, hogy egy bizonyos dolog vagy személy mennyire értékes a hozzánk való viszonya szerint.
Az, hogy ki mit tart nagyobb értéknek, meghatározza az illető egész életét, illetve minden tettét. Céljaink sorrendjét is ennek megfelelően alakítjuk ki. Bizonyos erkölcsi állásfoglalások, valamint döntések miatt szükséges a fontossági sorrend megállapítása.
Akik nem hisznek az örök életben, azok ennek a világnak az értékeiből alakítanak ki fontossági sorrendet a maguk számára. Ők úgy gondolkodhatnak, hogy szemesnek áll a világ, ezért földi kincseket harácsolnak. Észre sem veszik, hogy az önzés által mennyire meg tud romlani a tekintet, vagyis az érték-ítélet, illetve zavarodottság, nyugtalanság lehet úrrá az ember szívén.
A túlzott anyagiasságnak (kapzsiságnak) az a veszélye, hogy az ember szívét (egyéniségét) beszűkíti. Az ilyen ember nem veszi észre az örök értékeket. Ezért van szükség látó szemre. Ahogy testi szemünkkel eligazodunk a környezetünkben, úgy a lelki szemünk is hozzásegít az igazi értékek meglátásához. Ezeket azok ismerik fel, akiknek egészséges a szemléletük.
Jézus szerint a szem épségét a tiszta szív biztosítja. Ha tiszta a szív, akkor a tekintet is tiszta, ezért világosságban élünk. De ha önzés, vagy gyűlölködés lakik az ember szívében, akkor az ember tekintete is megromlik, az emberben pedig káosz, illetve zűrzavar lesz. A szív, valamint a szem tisztaságát a szeretet biztosítja. Antoine de Saint-Exupéry írja: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”.
Vajon felismertük-e, hogy legértékesebb kincseink a kapcsolataink, ezeken belül pedig főleg az Istennel való kapcsolatunk?
Adjon nekünk az Isten az örök életbe vetett hit által világos látást, hogy az Istennel való szeretet-kapcsolatunkat tartsuk a legnagyobb kincsnek! Ha pedig a többi kapcsolatunkat Istenben létesítjük, akkor ezek a kapcsolatok is örökké megmaradnak, így tudnak adni igazi boldogságot. Mert Aquinói szent Tamás szerint igazi boldogságot egyedül az értékeknek, valamint az értékes személyeknek az elvesztés félelme nélküli birtoklása ad.
Földi javainkat az Istenben létesített kapcsolatok ápolására érdemes fordítani. Így lehet gyűjteni kincseket a mennyben, így lesz igaz, amit Jézus mondott, hogy: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek is” (Lk 12,34).
Kérjük Jézust, gyógyítsa meg szívünkkel együtt a lelki vakságunkat is! Adja meg nekünk, hogy lássunk, illetve vegyük észre azt, hogy miénk lehet Isten, Vele együtt pedig a világ minden kincse, továbbá azok, akikkel a földön szeretet-kapcsolatban élünk!