Pünkösdvasárnap – Jn 20,19-23
Miért fontos számunkra Pünkösd ünnepe?
Egy ismeretlen költő verse szerint: „Ha szívünket a Lélek át nem hatja, hervadt virág csak minden ünnepünk. Hiába volt szent Karácsony napja, ha Húsvét fénye csak föllángolt, s letűnt. Kell a Pünkösd, újra-újra, mert életet csak Isten Lelke ád”.
A Szentlelket Éltető Léleknek hívjuk, mert Ő Isten életének a hordozója. Általa testesült meg az örök Ige Mária méhében. A keresztségben Általa kezdődik el bennünk a Szentháromság élete. A Szentlélek megszentel minket, vagyis képessé tesz arra, hogy Isten lakhelyévé, Isten templomává váljunk. Mivel a templom nem létezhet áldozatok bemutatása nélkül, ezért „Krisztus… az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk” (Zsid 9,14).
Pünkösd napjához három fontos esemény kötődik:
a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse, illetve beteljesítője,
az Egyház születésnapja, új korszak kezdete, azaz
az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete.
Minden új kezdet alkalmával a Szentlelket hívjuk segítségül, az új tanév elején, lelkigyakorlatok, valamint fontos tárgyalások kezdetén, stb.
A mai evangélium egy nagyon fontos tényre irányítja a figyelmünket. A Szentlélek által nyerjük el bűneink bocsánatát. Jézus föltámadásának, egyben a Szentléleknek első gyümölcse a bűneink bocsánata. A feltámadt Jézus a Szentlélek erejében a bűnök megbocsátására hatalmazza fel apostolait. Húsvétvasárnap, Jézus első megjelenésekor mindjárt küldetést is adott tanítványainak: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. E szavak után rájuk lehelt, majd így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer…”
Vizsgáljuk felül a szentgyónással kapcsolatos magatartásunkat! Ha nem értékeljük a szentgyónást, akkor nem értettük meg a keresztény hitünk lényeges üzenetét. Ez pontosan abban van, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Higgyünk Isten szeretetében! Így nyerhetjük el bűneink bocsánatát.
A megbocsátásra való készség egyébként is az egyik legfontosabb közösségi erény! Enélkül semmiképp nem állhat fönn egyetlen emberi kapcsolat sem a világon (nemcsak hosszú távon, de rövidtávon sem). Nem található olyan emberi kapcsolat, amelyet meg ne terhelne valamilyen formában a bűn kiábrándító valósága. A Szentlélek tesz képessé bennünket arra, hogy a szeretet által felülemelkedjünk minden olyan nehézségen, ami megmérgezheti kapcsolatainkat.
Mindig kérjük a Szentlélek megvilágosító, valamint erősítő kegyelmét! Törekedjünk arra, hogy a Szentlélekhez való imádságunk mindennapi gyakorlattá váljék! Ne szűnjék meg egész földi életünk folyamán sohase, mert a Szentlélek nélkül semmire sem megyünk!