Husv. 7. hete, péntek – ApCsel 25,13-21; Jn 21, 15-19
Együttműködünk-e a Szentlélekkel? Legfőképpen mit ajánlatos kérni Tőle?
Azzal kezdtük ezt a hetet, hogy a Szentlélek nélkül semmire sem megyünk. Ezért az a legfontosabb, hogy Vele együttműködjünk. Ha ebben állhatatosak maradunk, akkor okosságot, valamint erőt kapunk ahhoz, hogy helyes célokat tűzzünk ki, végül pedig minden erőnket, valamint képességeinket a kitűzött cél elérésére fordítsuk.
Pünkösd ünnepéhez közeledve feltárul számunkra, hogy mi a küldetésünk. Ez abban áll, hogy Isten az ő szeretetét általunk akarja jelenvalóvá tenni azok számára, akiket ránk bízott.
Ha valóban „Megismertük és hittünk a szeretetben”, ahogy János apostol megfogalmazta hitünk lényegét (1Jn 4,16), akkor az a dolgunk, hogy viszonozzuk ezt a szeretetet, úgy, hogy tovább adjuk azoknak, akiknek Ő akarja tovább adni. Legfőképpen tehát az szeretetnek ezt az ajándékát érdemes kérni a Szentlélektől, az Isten Szeretetének Lelkétől.
Jézus nem elégedett meg a szeretet szóbeli megvallásával, hanem annak gyakorlati megvalósítását is megkívánta Pétertől. „Szeretsz egem? Legeltesd bárányaimat!” (Jn 21,15). Aki ugyanis teljes szívével akar ragaszkodni Krisztushoz (aki Őt igazán szereti), az feladatot, küldetést kap. Mindez nem csupán Péterre, hanem ránk is vonatkozik.
Jézus tőlünk is megkérdezi mindennap, hogy szeretjük-e Őt. Az érzelmek, illetve a szavak szintjén túl a tetteinkkel tudjuk a legjobban kifejezni, hogy mennyire szeretjük. Ha teljesítjük parancsait, azzal egyértelmű választ tudunk adni a kérdésére. A Jézus iránti szeretetünket a másokról, a ránk bízottakról való gondoskodással, a velük való törődéssel fejezhetjük ki, vagyis annak a jézusi parancsnak a teljesítésével, hogy: „Legeltesd bárányaimat!”. Ez azt jelenti, hogy ha szeretjük Őt, akkor úgy törődünk azokkal, akiket ránk bíz, amilyen szeretettel Ő szeretne törődni velük! Jó lenne esténként minden napot azzal az érzéssel lezárnunk, hogy: „Jézusom, a feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem”.
Ne csupán szavunkkal, hanem tetteinkkel, egész életünkkel tegyünk tanúságot Isten szeretetéről a világban! Ne feledjük, hogy Krisztus előbb szeretett minket! Ő mindig jobban szeret bennünket, mint amennyire mi vagyunk képesek Őt szeretni!
Kérjük a Szentlelket, segítsen meg minket, hogy legyen erőnk, okosságunk Jézus szeretet-parancsának a hűséges teljesítésére. Ne a magunk földi előnyeit keressük, hanem úgy szeressük azokat, akiket ránk bízott az Isten, hogy a mi gondoskodásunkban, törődésünkben az ő szeretetét ismerjék fel. Így a szeretetünkkel elsősorban a magunk, valamint szeretteink üdvösségét szolgáljuk!
Köszönjük meg, valamint becsüljük nagyra küldetésünket! Ugyanakkor kérjük Isten segítségét, hogy ahol mi vagyunk, ott maga az Isten legyen jelen általunk a világban az ő gondviselő szeretetével! Így egész életünk Isten megdicsőítése lehet!