Húsvét 6. hete, szombat – Jn 16,23-28
Mit tartunk a legfontosabbnak, amit Jézus nevében kérhetünk az Atyától?
Jézus többször biztatott minket a kérő imára.
A mai evangéliumi részletben azt ígéri, hogy: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek”. Azután ezt meg is erősíti: „Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen”.
Vajon mi az, amit ha Istentől kérve megkapunk, akkor teljes lesz az örömünk? Mit válaszoltunk a szentmise elején föltett kérdésre? Mit tartunk a legfontosabbnak, amit Jézus nevében kérhetünk az Atyától?
János evangéliumának előző fejezetében segítséget kapunk ahhoz, hogy mi a legfontosabb, amit Jézus nevében kérhetünk az Atyától. Miután Jézus azt mondta, hogy „mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” Így folytatta: „Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást” (Jn 15,16-17). Tehát legfőképpen a szeretet ajándékát szükséges kérnünk Jézus nevében.
A Jézus nevében való kérés azt feltételezi, hogy az iránta való szeretetünk olyan mértékű, hogy egységben vagyunk Vele, így azt fogjuk kérni, ami az ő akaratának megfelel. Az ő akarata pedig az, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeret minket, illetve ahogyan Őt szereti az Atya. Hogyan lehet így szeretnünk egymást? Ez egyedül a Szentlélek által lehetséges. Hiszen Ők is a Szentlélekben szeretik egymást.
Amikor Lukács evangéliumában Jézus a kitartó kérő imára buzdít, a végén megjegyzi, hogy: „mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,13). Isten nem csupán különféle ajándékokat akar adni, hanem minden ajándékában a Szentláélek által önmagát akarja adni nekünk, mégpedig egészen, teljesen.
Ahhoz, hogy tudjuk, mit szükséges kérnünk, érdemes megszívlelnünk az idősödő Pál apostol jó tanácsát, amit a római híveknek írt: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S Ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért” (Róm 8,26-27).
Idősödő korunkban tapasztalhatjuk, hogy Isten fokozatosan minden földi ajándékát visszaveszi tőlünk, még a legszükségesebbeket is. Egyre nehezebben tudunk járni, romlika hallásunk, elveszítjük a szemünk fényét, gyöngül a gondolkodásunk, a memóriánk, a legközelebbi hozzátartozóink nevét is elfelejtjük, lassan már meg sem ismerjük őket. A végén már csupán Ő marad meg nekünk. Ezért a legszükségesebbet, Őt Magát érdemes kérnünk, hogy Őt ne vegye el tőlünk.
Jézus nevében az lehet a legfőbb kérésünk az Atyától, hogy adja meg nekünk az ő Szentlelkét, hogy az Atya irántunk való szeretetét méltó módon tudjuk viszonozni. Szükséges kérnünk azt is, hogy az ő szeretetét tovább tudjuk adni azoknak, akiknek Ő általunk akarja tovább adni.