Húsvét 6. hete, csütörtök – Jn 16,16-20
Jól használjuk-e fel a földi életünk idejét?
A mai evangéliumi részletben hétszer szerepel az a kifejezés, hogy: „kis idő”. János evangélista nagyon élethűen írta le, hogyan tanakodtak Jézus tanítványai: „Mit akar mondani ezzel: »Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem?« És hogy: »Az Atyához megyek?« Mit jelent az, hogy: »Még egy kis idő?« Nem értjük, mit beszél”.Vajon mi értjük-e?
Annyit biztosan lehet állítani, hogy ez a „kis idő” Jézus nem látása, valamint a viszontlátása között telik el.
Mivel az utolsó vacsorán hangzottak el ezek a szavak, ezért lehetett úgy is érteni, hogy Jézus „kis idő” múlva, vagyis néhány nap múlva eltávozik a földi életből (meghal, eltemetik), majd ezt követően harmadnapra feltámad, aztán ennek köszönhetően újra látni fogják Őt. De azt is jelenthette, hogy Jézus a halála, valamint a feltámadása után még egy kis ideig marad ebben a világban, majd az Atyához megy.
Jézus mennybemenetele után arra is gondolhattak az apostolok, hogy Jézus valamikor majd újra vissza fog térni a világba. Ez lesz az ő második eljövetele az idők végén. Ebben az esetben a „kis idő” néhány év, évszázad, évezred, vagy még több is lehet, ami emberi mérték szerint ugyan sok, de az örökkévaló Isten számára valóban csupán „egy kis idő”.
A „kis idő” lehet akár a mi földi életünk ideje is!
Végül a „kis idő” vonatkozhat minden előbbi értelmezésre is. A hetes szám ezt is valószínűsítheti.
János evangélista a hetes számmal Jézusnak a feltámadása utáni megjelenéseinek, illetve eltávozásainak láncolatát kiterjeszti az egész keresztény életre. Így egész földi életünk Jézus eltávozásainak, valamint visszatéréseinek szakadatlan láncolatából áll.
A hitetlen világ sokszor hiszi azt, hogy végleg legyőzte Jézust, ezért örül, minket pedig ilyenkor elfog a szomorúság. De a megpróbáltatásaink idején (azokon a napokon, amelyeken sírni lenne kedvünk) ne feledjük a régi sláger szövegét, hogy földi életünkben „minden elmúlik egyszer, minden végéhez ér”. Nemcsak a jónak, hanem a rossznak is vége lesz. Ennek a világnak a múló időben zajló megpróbáltatásai is véget érnek egyszer. Beteljesedik Jézus ígérete, hogy „Kis idő, és… szomorúságtok örömre fordul”, mert megtapasztaljuk, hogy Ő él. Akkor majd együtt leszünk Vele, illetve szeretteinkkel, soha meg nem szűnő, zavartalan, örök boldogságban.
Akkor majd megtudjuk, hogy a mi jóságos, irgalmas, gondviselő Atyánk mindegyikünket akkor szólít el ebből a földi életből, amikor az nekünk, valamint szeretteinknek is a legjobb. Addig is vigyázzunk, mert bizony, igaz a mondás, hogy: „sok fiatal meghal addig, míg egy öreg”! Ha minket eddig sok életveszélyes helyzetben megtartott az Isten, ez az ő irgalmas szeretetének a jele, mert esetleg még nem készültünk föl eléggé a Vele való végső találkozásra.
Az a fontos, hogy a halálunkig hátra levő kis időt jól használjuk fel!