Húsvét 6. hete, szerda – Jn 16,12-15
Növekedünk-e Isten ismeretében, valamint a szeretetében?
A mai evangéliumban Jézus azt mondta, hogy: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra”. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek a világ végéig állandóan végzi megvilágosító, illetve megszentelő munkáját. Jézus mindössze három éves tanítói idejébe ugyanis nem fért bele egész üdvözítő tevékenységének, valamint istenfiúi mivoltának megismertetése. Ráadásul ehhez okvetlenül szükség volt feltámadásának a megtapasztalására is.
Jézus kereszthalála és feltámadása előtt a tanítványok nem tudták megérteni Jézus minden tanítását, valamint az ő kilétét sem ismerhették meg teljesen. Például hiába beszélt Jézus többször is a szenvedéséről, ezt a tanítványok nem tudták elfogadni. Hiába kapcsolta össze a szenvedését mindig a feltámadásával, amikor bekövetkezett a kereszthalála, a tanítványok megfeledkeztek erről. Még nehezebb volt számukra annak a megértése, hogy Jézus egylényegű az Atyával, ezért minden, ami az Atyáé, az Övé is. Így ha a Szentlélek az Atyától származik, akkor Jézustól is. Mindezek megértésére, illetve elfogadására csupán az első Pünkösdkor jutottak el a Szentlélek segítségével, de ez még mindig nem a teljesség volt.
A kinyilatkoztatás tehát nem csupán abból áll, amit Jézus nyilvános működése alatt tett, illetve tanított, hanem abból is, amit a Szentlélek vezetése alatt később az apostolok felismertek, valamint elmondtak. Az apostoloknak nem az volt a feladatuk, hogy ismételgessék Jézus szavait, hanem hogy tanúskodjanak Jézusról. Viszont amit a Szentlélek közölt az apostolokkal, az Jézus kinyilatkoztatása volt, mert a Lélek azt adta tovább, amit Tőle hallott.
Tehát Jézus azt közölte, amit az Atya mondott, a Szentlélek pedig azt, amit Jézustól „hall”. Ezért a Szentlélek eljövetele nem új fejezet az üdvösség történetében, hanem folytatása Jézus működésének. Azután ahogy Jézus megdicsőítette működésével az Atyát, úgy dicsőíti meg a Szentlélek Jézust azzal, hogy érvényt szerez tanításának. Ezért szükséges hittel fogadnunk, amit a Szentlélek mond az Egyháznak. Ez az ún. dogmafejlődés.
Szükséges, hogy egyéni életünkben is folyamatosan fejlődjön a hitünk. Ezért állandóan figyeljünk a Szentlélekre, hogy az Ö segítségével egyre jobban megértsük Krisztus tanítását, egyre jobban megismerjük Őt, illetve a mennyei Atyánkat! Így egyre tisztábban látjuk életünk végső célját, valamint ennek megfelelően alakítjuk mindennapi feladatainkat. Legfőképpen arra szükséges törekednünk, hogy a Szentlélek által egyre jobban kibontakozzék bennünk a Szentháromság élete! Így lesznek földi életünk folyamán egyre személyesebbek a kapcsolataink a három isteni személlyel, amelyek majd az örök életben jutnak el a teljességre.