Húsvét 5. hete, csütörtök – Jn 15,9-11
Hűségesek vagyunk-e a kapcsolatainkban?
Életünk személyes kapcsolatokból áll.
A legszorosabb, legmélyebb szeretetkapcsolat a világon az Atyának a Fiúval való kapcsolata, hiszen Ők csupán az egymáshoz való viszonyukban különböznek egymástól. Az isteni természet adásának, elfogadásának, illetve viszonzásának módján kívül nincs közöttük semmi más különbség.
Emberi világunk keretei között háromféle nagyon szoros személyes kapcsolat létezik: a házastársak közötti kapcsolat, a szülőknek a gyermekeikkel való kapcsolata, valamint a barátikapcsolat. Ezeken kívül van a többi családi kapcsolat, illetve az egyéb lazább kapcsolatok: a munkaadók, valamint a munkavállalók, a tanárok, illetve diákok közötti, továbbá a vallási, valamint egyéb közösségek tagjai közötti kapcsolatok, stb.
A különféle személyes kapcsolatoknak van bizonyos hierarchiája, azaz közöttük felállítható bizonyos értékbeli rangsor. Ezek tiszteletben tartása nagyon fontos. Az alacsonyabb szintű kapcsolatainkat csupán úgy vállalhatjuk, úgy fogadhatjuk el, illetve úgy viszonozhatjuk, ahogyan az a magasabb szintű kapcsolatainknak megfelel, illetve azokat nem sérti.
Az isteni személyekkel való kapcsolat átjárja, ugyanakkor felülmúlja az emberi kapcsolatokat. Már az Ószövetségben is sokszor előkerül, hogy Isten viszonya olyan az emberekhez, mint a jegyeseknek az egymáshoz való viszonya, vagy még annál is erősebb kötelék, mint a szülőknek a gyermekeikkel való kapcsolata. Izaiás prófétánál olvassuk, hogy: „Megfeledkezhet-e a csecsemőjéről az asszony. Még ha az megfeledkeznék is, én akkor sem feledkezem meg rólad.” (Iz 49,15)
Az emberek közötti legmélyebb, legszemélyesebb szeretetkapcsolat a házastársak között áll fenn. Ők nem mondhatják a házastársukon kívül másnak, hogy ahogyan a házastársamat szeretem, úgy szeretlek téged is. Viszont a mai evangéliumban Jézus azt mondja, hogy „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Ő sokkal személyesebb, mélyebb szeretetkapcsolatban akar állni velünk, mint egymással a házastársak.
Mindent átadott nekünk, amit az Atyától kapott: egész földi életét a kereszthalálig, illetve egész isteni életét is a Szentlélek által. Tőlünk pedig azt kéri, hogy viszonozzuk az ő szeretetét. Megmondta, hogy ezt hogyan tudjuk megtenni: „Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.”
Ha teljesíteni akarjuk Jézus új szeretet-parancsát, mely szerint: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!”, akkor szükséges tudnunk, hogy a szeretetnek ezt a parancsát csupán a Szentlélek segítségével tudjuk teljesíteni. Ezért kérjük a Szentlelket, hogy segítsen úgy szeretni egymást, ahogyan azt Isten várja tőlünk!