Húsvét 4. hete, szombat – ApCsel 13,44-52; Jn 14,7-14
Hogyan lehetünk egységben Jézussal, valamint a mennyei Atyával?
Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk arról, hogy Pál apostolnak ugyanaz a sorsa, ami Jézusnak. Pált szintén féltékenységből adták halálra honfitársai. Őrá is szitkokat, valamint rágalmakat szórtak, végül kiszolgáltatták a pogányoknak, hogy kivégezzék. Ez azt jelenti, hogy Krisztus követői Hozzá hasonlóan részesülnek az ő szenvedésében, halálában, majd ennek következményeként a megdicsőülésében is.
Az evangéliummal is az történik, mint Jézussal. Ahogyan a második isteni Személy Jézusban belépett az emberi történelembe, valamint találkozott az emberek jó, illetve rossz megnyilvánulásaival, ugyanígy az evangélium is ki van téve mindenféle állásfoglalásnak.
Jézus azt mondta, hogy: „Nem nagyobb a tanítvány mesterénél” (Mt 10, 24). De az megtörténhet, hogy nagyobbnak, látványosabbnak tűnő tetteket vihet végbe, mint a mestere. Ezt maga Jézus mondja a mai evangéliumban: „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál”. Például Jézus át sem lépte Izrael határát, az apostolok viszont arra kaptak küldetést, hogy az egész világon terjesszék az evangéliumot. Pál apostol ugyanazt szenvedte, mint Ura, de nagyobbat is tett. Hiszen a pogányoknak is felkínálta az Úr kereszthalálának gyümölcsét, a bűnbocsánatot.
Már az is nagy dolog, hogy megismerhetjük Jézust, valamint az Atyát. A Biblia nyelvén a megismerés mérhetetlenül többet jelent annál, amit az emberi értelem képes megismerni. Annál nagyobb dolog pedig nincs a világon, mint a Szentlélek által már itt a földön közös életet élni Jézussal, aki az Atyával egylényegű.
Jézus által megismerhetjük az Atyát is, hiszen az Atya a Fiúban nyilatkoztatta ki magát. Az Atya Őbenne van, Ő pedig az Atyában. Ha pedig Jézus mibennünk van, akkor Ő jelenvalóvá teszi bennünk az Atyát. Általa, valamint bennünk az Atya beszél, illetve cselekszik. Az a szeretet, türelem, jóakarat, amit Jézus tanúsított irántunk, az egyúttal az Atya türelme, jóindulata mifelénk. Ezért állíthatjuk, hogy Jézusban végleges kinyilatkoztatást kaptunk. A teremtett világban nem lehet többet elmondani az Atyáról, mint amit Jézus Róla elmondott, valamint bemutatott életével, halálával, feltámadásával.
Jézus azt a minden képzeletet felülmúló lehetőséget ajánlotta fel nekünk, hogy ugyanazt az életet élhetjük, mint Ő, illetve amely az Atyában van. Nemcsak tetteiben, hanem életének olyan odaadásában is utánozhatjuk, amit a kereszten vitt végbe, amikor Ő egy volt az Atyával, valamint beteljesített mindent.
Így lehetséges, hogy Jézus (ígérete szerint) Ő még nagyobb tetteket visz végbe általunk, mint amilyeneket a földi életében tett, hogy az Atya megdicsőüljön bennünk.