Húsvét 4. hete, csütörtök – Jn 13,16-20
Hogyan igyekszünk követni Krisztust?
A szentleckében Pál apostol beszédének lényege az, hogy a zsidóság a saját történelmében megtapasztalhatta Isten gondviselését, valamint üdvözítő tervének alakulását. Vajon saját személyes élet-történetünkben megvalósul-e Isten üdvözítő terve? Életük végén elmondhatjuk-e Pál apostollal, hogy: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”? (Gal 2,20).
Az evangéliumban Szent János evangélista felidézi, hogy miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek”. Majd hozzátette: „Meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg”. Aztán még ugyanebben a fejezetben konkrétan meg is mondja: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást”. Igyekszünk-e teljesíteni az áldozatos szeretetnek ezt az új parancsát?
Megilletődve tapasztalhattuk, hogyan viszonyult Jézus Júdás árulásához. Ez Jézus ellenségszeretetének a megnyilvánulása volt, erre is példát adott nekünk.
Ugyanakkor ez a cselekedete egyúttal előre is mutatott. Jézus minden ember megváltója akart lenni, azoké is, akik ellenségei. Nekik is mindent megad, hogy megtisztuljanak, aztán üdvözüljenek. Tudta, hogy ellenfeleinek minden erőfeszítése, sőt látszólagos győzelme sem hiúsíthatja meg küldetését, mert az Atya kezeskedik mellette.
Tekintsük legfontosabb feladatunknak az egyre élőbb, személyesebb kapcsolat kialakítását a három isteni személlyel! Emellett egész földi életünkben lássunk lehetőséget az Istenszeretetünk, illetve egymás iránti szeretetünk megvalósulására!
Lelki életünkben való fejlődésünknek a kezdete az, hogy: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5). A fejlődés vége pedig az, amikor vállaljuk, hogy mi legyünk azok a küldöttek, akikről Jézus a mai evangéliumban mondja, hogy: „Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be” (Jn 13,20). Jézus küldötteiként az ő szavait közvetítsük mindenki felé! Az ő jósága váljék jelenvalóvá jó cselekedeteinkben! Az ő törekvését igyekezzünk megvalósítani, valahányszor a békéért fáradozunk! Az ő vigasztalását közvetítsük, amikor a reményvesztettekhez, valamint a csüggedőkhöz fordulunk! Az ő szeretete nyilvánuljon meg, amikor embertársaink felé tevékeny szeretettel közeledünk! Az ő vágya teljesedjék be, amikor egységre jutunk más felekezetű keresztény testvéreinkkel!
Ennek az egységnek a megvalósulását kérte Jézus az Atyától az utolsó vacsorán: „Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk” (Jn 17,21). Ez legyen a mi végső célunk is, erre törekedjünk!