Húsvét 3. hete, szerda – ApCsel 8,1-8; Jn 6,35-40
Mit jelent az, hogy számunkra Jézus „az élet kenyere”?
A mai evangéliumi részlet elején Jézus azt mondta, hogy: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha”. A hétfői evangéliumi részletben mondta Jézus, hogy: „ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre” (Jn 6,27). Ez azt jelenti, hogy nemcsak a testi-lelki-érzelmi életünk táplálására van szükség, hanem az örök életünk táplálására is.
Mivel a következő napokban is az élet kenyeréről lesz szó, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mit jelent egyáltalán az élet, illetve az élet kenyere Jézus szerint.
Krisztus, mint örök Ige, öröktől fogva birtokolta azt az életet, amely az Atyánál volt (vö. Jn 1,1). Ez nem az az élet, amely a földi élőlényekben van, hanem az, amelyik az Istenben van. Miután az Ige megtestesült, saját tulajdonaként rendelkezik ezzel az élettel (vö. Jn 5,26), valamint bőségesen adja azt (vö. Jn 10,10) mindazoknak, akiket Neki adott az Atya (vö. Jn 17,2).
Jézus azt is mondta magáról, hogy Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), illetve hogy Ő „a feltámadás és az élet” (Jn 11,25).
Nem szükséges részletesen tudnunk, hogyan lesz a testi táplálékból a földi életünk (izmaink, idegrendszerünk, gondolataink, érzelmeink, akaratunk) számára erőforrás. A lényeg az, hogy szükség van táplálékra. Vörösmarty Mihály szerint: „Mi dolgunk a világon? küzdeni, és tápot adni lelki vágyainknak” (Gondolatok a könyvtárban). Viszont ahogyan a testi-lelki-szellemi életünk számára szükséges naponta rendszeresen biztosítani a természetes táplálékot, ugyanígy az Istentől kapott lelki életünket is szükséges táplálni. Lelki életünk kenyeréül, vagyis táplálékául adja Jézus önmagát, hogy aki eszi Őt, az Általa éljen, miként Ő maga is az Atya által él (vö. Jn 6,57).
Érdemes jól megjegyezni Jézusnak a mai evangéliumi részletben elhangzó mondatait: „Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem… Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen,és én feltámasztom az utolsó napon”.
Jézus észrevette, hogy a tanítását értetlenül, sőt hitetlenkedve fogadták. Ennek a hitetlenségnek az volt az oka (ma is az), hogy egyesek maguk akarják megszabni, hogy Isten milyen úton vezessen, milyen jeleket adjon. Nem azt keresik, hogy mit akar Isten mondani a látható jelek által. Nem törekszenek Jézus tanítását megérteni, hittel elfogadni, sőt Jézus szavait még a magukat vallásosnak tartó emberek is félremagyarázzák. Pedig a hit, valamint a hitetlenség útja abban különbözik, hogy elfogadjuk-e Jézus tanítását úgy, ahogy Ő érti, vagy nem.
Krisztus nélkül nincs örök élet. Az örök élethez pedig nélkülözhetetlenül szükség van az örök élet táplálékának rendszeres vételére, amely maga Krisztus.