Május 3. Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepe
Jn 14,6-14.
Milyen életcélt tűztünk magunk elé? Mennyire vagyunk következetesek életcélunk megvalósításában?
Fülöp az apostolok felsorolásaiban mindig az 5. helyen szerepel. Ebből arra következtethetünk, hogy csoportvezető volt. Ő vezette Jézushoz Natanaelt, a görögöket, valamint ő akarta látni az Atyát (vö. Jn 14,8).
Jakab apostol pedig Alfeus fia, Jézus rokona. Pál apostol szerint az Egyház oszlopa (vö. Gal 2,9). A jeruzsálemi zsinaton ő közvetített Péter, valamint Pál között a pogányságból megtértek ügyében. A Szentírásban van egy levele is.
Jézusnak a mai evangéliumban szereplő egyik mondata a budapesti Szent István Bazilika homlokzatán latinul olvasható: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”.
Mit jelent az, hogy Jézus az út? Nem azt mondta, hogy nekünk az alázatnak, az önkéntes szenvedésnek, az áldozatvállalásnak (az áldozatos szeretet) útján szükséges járnunk, hanem hogy Ő maga az út.
Utunk célja pedig a Mennyek Országa, amely nem térben, illetve nem időben létező ország. A mi utunk célja egy személy, Aki nem más, mint az Atya. Jézus az Atyához megy, ahová minket is magával akar vinni. Az Atyához vezető út pedig Ő maga.
Jézus az igazság. Ez nem elméleti ismeret. Aki Krisztussal egyesülve él, az az igazság birtokában van. Így már részese Isten életének, az Atya és a Fiú életközösségének. Tehát az ilyen ember nemcsak az Atyához vezető úton jár, hanem már az Atyánál is van.
Jézus azt is mondja magáról, hogy Ő az élet, amely az Atyánál volt, valamint megjelent. Ő köztünk, valamint bennünk van, egyszersmind az Atyában is van. Ezek szerint Jézus egyesíti magában az utat, illetve az életet.
Tudjuk-e, mit jelent Jézusnak az a mondata, hogy: „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is”?
Jézus által ugyanazt az életet élhetjük, amit Ő. Ahogyan Jézus nemcsak tükörképe, hanem megjelenítője az Atyának (vagyis Benne az Atya beszél, valamnt cselekszik), ugyanez megvalósulhat bennünk is. Részünk lehet az ő szenvedésében, halálában, de a nagyobb tettekre, a megdicsőült életében való részesedésre is képessé tesz minket a Szentlélek, „hogy az Atya megdicsőüljön” bennünk.
Krisztus általunk folytatja az ő működését a világban. Ahogyan az Atya tettei Jézusban megnyilvánultak, úgy az Isten irgalmas szeretete, valamint a mindenhatósága tovább működik azokban, akik Vele egységben élnek. Sőt, még nagyobb méretekben is, az apostoli igehirdetés, illetve a szentségek által.
Kérjük a Szentlelket, segítsen megérteni ezeket, valamint hogy Vele együttműködve, céltudatosan törekedjünk az értelmes, értékes életre!
Életünk célja az, hogy üdvözüljünk. Ennek elérési módja a Jézussal való egyre személyesebb kapcsolat elmélyítése a Szentlélek által. Így lesz egyre mélyebb, egyre személyesebb a kapcsolatunk az Atyával is.