Nagycsütörtök – 1Kor 11,23-26.; Jn 13,1-15.
Az előző húsvét óta növekedtünk-e a szeretetben?
Nagycsütörtök nem csupán az Úr utolsó vacsorájának a napja, hanem az Isten szeretetéért, valamint a megváltás egész művéért való hálaadásé is. Ugyanakkor ezen a napon azért állítjuk magunk elé Jézus példáját, hogy megújítsuk azt a fogadalmunkat, hogy megtartjuk Jézus „új” parancsát, mely szerint úgy szeretjük egymást, ahogyan Ő szeretett minket.
A mai evangéliumi részlet második mondatában János evangélista így fogalmaz Jézussal kapcsolatban: „Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének”. Utána nem az Eucharisztia alapításáról kezd beszélni, hanem így folytatja: „Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt… mosni kezdte tanítványainak a lábát”. A Mester egy szolga szerepét vállalva letérdelt tanítványai elé. Nem fölülről, hanem nagy tisztelettel, megbecsüléssel, alulról nézett fel rájuk. Ezzel a kölcsönös kapcsolatokban érvényesülő alázatra, valamint az egymást szolgáló szeretetre akart példát adni.
De Jézus példájának nem pusztán szemlélőivé, hanem cselekvőivé is csükséges lennünk! Igyekezzünk hasonlítani az önmagát megalázó, az emberek gyengeségét vállaló, a szenvedők mellett mindvégig kitartó Krisztussal! A lábmosást Jézus azzal a mondatával fejezte be, hogy: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg”.
A szeretet tudatos döntés egy másik személy mellett. Ez kiszolgáltatottságot, valamint fájdalmat is hordoz magában. Hiszen ilyenkor életünket adjuk, önmagunkat feláldozzuk a másikért, ahogyan Jézus feláldozta önmagát értünk. Ő vállalta a leköpdösést, a megostoroztatást, a keresztet is, hogy mi se hátráljunk meg, amikor szenvedés ér minket, vagy kudarcot vallunk. Ha gyöngék, esetleg betegek vagyunk, merjünk önmagunkból kilépve a körülöttünk élőket segíteni, ahogy tudjuk, ahogy tőlünk telik, mégpedig úgy, hogy az a javukat szolgálja! Mert a szeretet nem egyszerűen a szolgálatra való készséget, hanem okosságot is kíván tőlünk!
Ha engedjük, akkor Jézus megmossa a mi lábunkat is, hogy közösségben legyünk Vele, illetve mi is úgy tudjuk szeretni, valamint egymást szolgálni, ahogy Ő tette.
Ha minden egyéni érdekünk elé helyezzük a szeretetet, amellyel nem a magunk hasznát keressük, hanem a másik javát, akkor előttünk is megnyílik az átmenet abba a boldog, örök isteni létbe, ahová előttünk lépett be Krisztus, aki meghalt értünk a kereszten.