Nagyböjt 3. hete, csütörtök – Lk 11,14-23
Hogyan fogadjuk a rosszindulatú gyanúsítgatásokat, a rágalmakat, illetve hogyan válaszolunk ezekre?
Nem lehetett kétségbe vonni, hogy Jézus gyógyítása (a néma emberből az ördög kiűzése) csoda. De mivel hinni mégsem akartak Jézusnak, ezért találták ki, hogy Ő az ördögök fejedelmének segítségével viszi végbe csodáit.
Jézus nem háborodott föl, hanem érvelni kezdett. Azt mondta, hogy ha egy királyság vagy egy család tagjai egymás ellen fordulnak, ez annak a jele, hogy annak a közösségnek ütött a végórája. Vagyis ha Jézus valóban a sátán segítségével törné meg a sátán hatalmát, akkor az is igazolódna, amiről Jézus beszélt, hogy a sátán pozíciója megrendült, vagyis elközelgett az Isten országa.
Az ördögűzések azt bizonyítják számunkra, hogy Jézus le tudja győzni az emberi lelket fogva tartó sötét erőket. (! Ezt teszi ma is!) Jézus úgy győzte le a sátánt, hogy nem vette át a sátán stílusát, hanem érvelt ott, ahol az érvek helyébe a gyanúsítás lépett.
De a gonosz elleni küzdelmet nem csupán Jézusnak volt szükséges megvívnia lelkünk üdvösségéért, hanem nekünk is.
Időnként megfeledkezünk arról, hogy két egymással ellentétes erő küzdőterének középpontjában élünk. Nekünk is szükséges részt vennünk abban a harcban, amely a gonoszság, valamint a világosság erői között folyik. Ez a küzdelem nem tűr semlegességet, mindenkit döntésre szólít fel (vagy Krisztus mellett, vagy Krisztus ellen). Jézus egy római polgárháborúból származó közmondással fejezte ki, hogy az állásfoglalás elkerülhetetlen: „Aki nincs velem, az ellenem van”.
Aki nem hallgat Jézusra, hanem a maga feje után megy, az Ellene van. Aki viszont meghallgatja az ő szavát, valamint tettekre váltja, az Vele van.
Ha nem vigyázunk, könnyen az ellenfél oldalára sodródunk, akár saját környezetünkben is, amikor meggyanúsítunk vagy megrágalmazunk másokat. Nagyon fájdalmas sebeket tud okozni nekünk, ha legjobb szándékunkat is rosszhiszeműen értelmezik azok, akiket szeretünk, akik kisebb-nagyobb közösségünk tagjai.
Vegyünk példát Jézusról, hogy ilyen helyzetben hogyan viselkedjünk! Ne vitatkozzunk, mert azzal senkit sem lehet meggyőzni, hanem csak rontunk a helyzetünkön! Ehelyett gondolkodjunk el a minket ért vádakon, aztán legyünk Jézus követői! Harag, vagy indulatosság helyett imádkozzunk, majd pedig a Szentlélekre figyelve szelíden, higgadtan érveljünk, hogy ha van rá mód, illetve lehetőség, akkor szembesítsük rágalmazóinkat a mi nézőpontunkkal!
Ne engedjünk a gonosznak! Ne keseredjünk el, ugyanakkor bízzunk abban, hogy Isten segítségével képesek vagyunk (legalább önmagunkban) legyőzni a rosszat!