Nagyböjt 3. hete, hétfő – 2Kir 5,1-15; Lk, 4,24-30
Tudjuk-e, hogy milyen előítéleteink akadályoznak minket abban, hogy megújuljunk a kapcsolatainkban?
Mivel a názáretiek előítéletekkel voltak Jézussal szemben, ezért csalódtak Benne, mert náluk nem tett csodát. Bennünk is lehetnek előítéletek Istennel szemben. Mi sem szabhatjuk meg Neki, hogyan vigye végbe csodatetteit életünkben.
Előítéleteink nyomán beskatulyázhatjuk a dolgokat, valamint az embereket. A megszokottól eltérő jelzéseket, tényeket nehezen vesszük észre, vagy figyelmen kívül hagyjuk, azután így hozzuk meg döntéseinket. Ezáltal még jobban rögzülhetünk előző (esetleg téves vagy helytelen) véleményünkben, valamint magatartásunkban. Súlyosbíthatja a dolgot, hogy az előítéletek rendszerint negatív jellegűek, emiatt még az értékeset is rossz színben láthatjuk, ezek pedig megnehezítik a változást. Mivel előítéleteink hosszú időn át egyirányú vagy hasonló jellegű tapasztalatok nyomán alakulnak ki, ezért megváltoztatásuk egy hosszabb ideig tartó, nagyon tudatos, illetve türelmes munkával érhető el.
Az emberekkel szembeni előítéleteink megváltoztatása során kettős nehézségbe ütközünk. A mi részünkről saját előítéleteink akadályozzák kapcsolataink megváltoztatását, ugyanakkor velünk szemben is megvannak másoknak az előítéletei. Ezek viszont nagyon sokszor másoknak a velünk kapcsolatos hosszú időn át szerzett tapasztalataikra alapulnak.
Legyünk megértőek másokkal szemben, akik nehezen szabadulnak meg jogos előítéletektől! Ugyanígy a másokról kialakított kép mindnyájunkban nagyon lassan, illetve nehezen változik.
Bátorítson minket, hogy Isten legtöbbször kis dolgot kér tőlünk. Csupán annyit, amennyit meg tudunk tenni. Kis döntésekre van szükségünk, amelyek véghezvitelére erőt is kapunk Jézustól. A szamariai asszonytól csupán azt kérte, hogy: „adj innom” (Jn 4,7). Minden más adott volt (ott volt a kút, az asszony kezében pedig ott volt a korsó).
A szentgyónás, illetve a szentmise az Egyháznak azok a lélek-tisztító, éltető folyói, amelyek a lelki gyógyulásnak, valamint az üdvösségnek az eszközei. A szentgyónásban az Isten minden hibánktól megtisztít, valamint újjáteremt minket. A szentmisén az ige asztaláról az örök életre szóló tiszta vizet isszuk, az áldozat asztaláról pedig az örök élet kenyerét esszük, amelyektől erőt kapunk.
Legyünk türelmesek Istennel, valamint egymással szemben, ahogy Isten is türelmes velünk! Változtassunk azon, amin lehet változtatni, ne akarjunk változtatni azon, amin nem lehet, vagy nem szükséges, a kettőt pedig ne keverjük össze!