Nagyböjt 2. hete, kedd – Iz 1,10.16-20; Mt 23,1-12
Mit teszünk, ha észreveszünk a papokban vagy másokban valamilyen hibát vagy bűnt?
Jézus emberi közvetítőkre, tanítványaira, illetve a papokra bízza üdvözítésünk legfontosabb eszközeit (a legszentebb áldozat bemutatását, a szentségeket, az evangélium hirdetését). Így mintegy kiszolgáltatja, a papok kezébe adja magát.
Ha a papok helyesen fogadják ezt a nagy megtiszteltetést, ha igyekeznek felnőni küldetésükhöz, akkor a hivatás szentsége megszenteli őket. Ha azonban visszaélnek hivatásukkal, súlyosan vétkeznek.
Nyugodtak lehetünk, hogy Isten nem közvetítőinek életszentségétől teszi függővé az ajándékait. Papjainak tanítása akkor is érvényes, ha méltatlan száj hirdeti az evangéliumot. A szentségek akkor is hatnak, ha méltatlan kezek szolgáltatják ki. Viszont azzal, hogy a papok hibáit, gyengeségeit kibeszéljük (azon felül, hogy az ő becsületükben jóvátehetetlen kárt okozunk), ráadásul tetézzük a bajt, mert sok embert akadályozunk az üdvösség útján.
Isten személyesen rajtunk keresztül is akarja adni a szeretetét. Jaj lesz nekünk, ha ezt elmulasztjuk! Ha viszont bárkinek a hibáit vagy mulasztásait észrevesszük, akkor Jézus tanítása szerint óvakodjunk attól, hogy ítélkezzünk mások fölött. Ehelyett reflex-szerűen először magunkat vizsgáljuk meg, hogy mi nem vagyunk-e vétkesek! Mindenekelőtt arra törekedjünk, hogy mi ne kövessük el azokat a hibákat, amelyeket másokban észrevettünk!
Nem elég kerülni a rosszat, vagy az arra vezető alkalmakat, ahogyan minden szentgyónás végén fogadkozunk! Isten Izaiás próféta által mindnyájunkat arra kér, hogy: „Tanuljatok meg jót tenni”! Ha mindennap tudatosan törekszünk a jó megtételére, főleg azokon a területeken, ahol mások hibáit véltük észrevenni, akkor életünkben nem marad hely a rossznak. Gyónásaink végén nagyon fontos a bánatimának az a része, hogy: „Isten segítségével a jóra törekszem”. Konkrétan azt is fontos tudnunk, hogy hibáinkkal, mulasztásainkkal kapcsolatban milyen helyes magatartásra, vagy milyen jó cselekedetek megtételére törekszünk.
Ha a saját érdekeink érvényesítése, valamint a mások hibáinak keresése helyett igyekszünk másokkal jót tenni, akkor Izaiás próféta által nekünk is mondja Isten: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú”. Ez azt jelenti, hogy Isten a legnagyobb szennyfoltok helyét is ki tudja fehéríteni. Ha úgy térünk meg, hogy jóvá tesszük az igazságtalanságot, illetve törekszünk a szeretetre, akkor Isten eltörli bűneinket.
Jól jegyezzük meg Jézusnak a mai evangéliumi részletben elhangzó utolsó mondatát: „Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják”. Kövessük Jézust, Aki ezt nem csupán tanította, hanem meg is valósította!