Nagyböjt 1. hete, hétfő – Mt 25,31-46 – Igyekszünk-e mindennap tudatosan tenni valakivel valamilyen jót?
Az imádság, valamint az önfegyelmezés mellett a nagyböjti gyakorlataink között külön programként szerepelnek a tudatos jótettek. Ezek megtétele természetesen nem csupán a nagyböjtben szükséges, de ebben az időszakban különösen igyekszünk gyakorolni, hogy szokásunkká váljanak. Tehát mindennap törekszünk tudatosan tenni valakivel valamilyen jót. Erre Jézusnak az utolsó ítéletről szóló példabeszéde is ösztönöz minket.
A későbbi újszövetségi írásokban egyértelműen, illetve ismételten szerepel, hogy mindnyájan meg fogunk jelenni Krisztus ítélőszéke előtt. Az apostoli hitvallásban is imádkozzuk, hogy Jézus majd „újra eljön ítélni élőket és holtakat”. Jézusnak az utolsó ítéletről szóló történetében a legfontosabb mondanivaló, hogy a bíró, valamint a mérce is Ő maga lesz, az Emberfia.
Ezzel Jézus az ítéletet a közvetlenség, valamint a remény fényébe állította. Mert nem a végtelen, ismeretlen, a világmindenség fölött álló örök Atya ítél majd, hanem Jézus, Akit hitünkkel ismerünk, Akire úgy tekinthetünk, mint Aki egy közülünk, Aki a testvérünk, Aki az emberi életet belülről ismeri, minden szenvedésével együtt.
A mennyek Országa elnyerésének nem az lesz a feltétele, hogy ne vétkezzünk, hanem az, hogy tartsunk bűnbánatot, valamint tudatosan tegyük a jót. Az is meglepő, hogy a számonkéréskor nem kérdezik meg senkitől, hogy a Római Katolikus Egyház tagja volt-e, vagy hogy egyáltalán hitt-e Istenben. Pedig Jézus azt is mondta, hogy: „csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön” (Lk 18,8). A hitre nélkülözhetetlenül szükség van. Hit nélkül ugyanis senki sem képes az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására. A hitből fakadnak a szeretet cselekedetei, amelyekért Isten szeretete (az örök üdvösség) lesz a fizetségünk. Aki hisz, az teszi a jót, a Szentlélekre figyelve.
Külön meglepetés lesz mindkét csoport tagjai számára, hogy az éhes embernek adott karaj kenyér, a szomjazónak adott pohár víz Jézusnak nyújtott eledel, illetve ital lesz. Krisztus igazán nagy örömhíre (az igazi meglepetés) mindnyájunk számára az lesz, hogy a mennyek Országa benne, valamint általa jelen van köztünk, minden emberben. Jézus jelen van minden jó emberi kapcsolatban (a házastársak kapcsolatában, a szülő, illetve a gyermek viszonyában, a betegek ápolásában, az iskolában a tanulók oktatásában, stb.). Tehát Krisztussal lépten-nyomon találkozhatunk, amikor együtt vagyunk embertársainkkal. Ahogyan Kalkuttai Teréz anya mondta: „Az emberek azt gondolhatják rólunk, hogy szociális munkát végzünk, de valójában szemlélődők vagyunk a világ kellős közepén, mert napi huszonnégy órában Krisztus testét érintjük”.
Ha igazán szeretjük Jézust, akkor felismerjük Őt a legfurcsábbnak tűnő álarcban is, még azokban is, akiket ellenségeinknek gondolunk.
Tehát amíg lehetséges, tegyük a jót mindennap, hogy üdvözüljünk!