Évközi 5. vasárnap – Iz 6,1-8; 1Kor 15,1-11; Lk 5,1-11
Megvan-e bennünk a készség Isten szavának befogadására, valamint a Jézustól kapott küldetés teljesítésére?
A Mennyes Atyától mindnyájan meghívást kaptunk az ő Fiának, a Báránynak a lakomájára. Ezt meghallottuk, elfogadtunk, Jézustól pedig meghívást kaptunk a Vele való személyes kapcsolatra. Abban a megtiszteltetésben lehet részünk, hogy a mai szentírási részekben szereplő Izajás prófétával, Péter apostollal, valamint Pál apostollal együtt Isten nekünk is szánt valamilyen küldetést. Csupán az a kérdés, hogy megvan-e bennünk a készség a Jézussal való személyes kapcsolatra, valamint a Tőle kapott küldetés teljesítésére.
Természetesen nincs két egyforma kapcsolat, valamint két ugyanolyan feladat, de mindegyik feladatban van valamilyen közös vonás. Szent Ágoston szerint minden hivatásban megtalálható egy bizonyos kettősség: inhorresco, vagyis megrémülök tőle, valamint inardesco, azaz lángra gyúlok miatta.
A meghívások idején nagyon sokszor jellemző bizonyos tanácstalanság, valamilyen válsághelyzet megtapasztalása (egyéni vagy közösségi), tehetetlenség, elégtelenség, bizonytalanság, kilátástalanság, csüggedés, sikertelenség érzése. Életünkben többször adódnak számunkra nehéz próbatételek. Ilyenkor gyengeségünk tudatában elbizonytalanodunk, sőt félelem vehet erőt rajtunk.
Izajás tehetetlenül látja a zsidó nép romlását, hogy dőzsölő, valamint felelőtlen életével a vesztébe rohan. Péter, valamint a társai fáradtan, csüggedten rendezgetik hálóikat a sikertelen halfogás után. Pál is érzi a veszélyt, a fenyegetettséget, ami agressziót vált ki belőle.
Olykor elfelejtjük, hogy Isten hatalmas, jóságos Atyánk, aki tud, valamint akar rajtunk segíteni. Csupán azt várja, hogy gyermeki bizalommal forduljunk hozzá. Ekkor jöhet létre a személyes találkozás az Istennel. Izajás megrémül: „Jaj nekem, végem van,… mert szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” Az Isten megismertette magát vele, aztán küldetést ad neki. Jézus beszáll Péter bárkájába. Megismerteti hatalmát erejét, fenségét, hűségét. Lehet rá számítani. Ez egyben próbatétel is. Kész-e az engedelmességre? Jézus szavára hajlandó kivetni a hálót. De szembesül a lelkiismeretével, bűnvallomást tesz. Pál elvetéltnek, a legutolsónak tartja magát az apostolok között, nem is méltó erre a névre, „hiszen üldöztem az Isten Egyházát.”. De „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan.” Isten maga teszi alkalmassá a küldetésre.
Mindannyiunknak megmutatja magát az Isten. Kizárólag az lehet Krisztus hiteles tanúja, aki találkozott a feltámadt Üdvözítővel. Ő beszáll a hajónkba, majd megbíz egy fontos feladattal, valamint minden segítséget megad azoknak, akiket a szolgálatára hív. Régtől fogva a hajó az Egyház szimbóluma. Ebben a hajóban juthatunk át a túlsó partra, vagyis az üdvösségre.