Évközi 4. hét, péntek – Zsid 13,1-8; Mk 6,14-29
Mennyire fontos számunkra, hogy ne csupán ebben a földi életben legyünk együtt szeretteinkkel, hanem az örök életben is? Megteszünk-e mindent ezért?
A szentleckében (a Zsidókhoz írt levél végéhez közeledve) minden életkorú, illetve minden élet-állapotú ember kap sok fontos tanítást, intelmet, valamint tanácsot. Ezek közül egyet a mai evangéliumi részlet (Keresztelő János halála) különlegesen éles megvilágításba állít.
Zsid. 13,6. versben Isten ígéretét úgy olvassuk, hogy „Nem hagylak el, és nem hagylak cserben.” Az eredeti szöveg szó szerinti fordítása ez: „Nem távozom el tőled, s nem hagylak magadra”. Isten ószövetségi nevére, a Jahvéra való utalás ez, amelynek nem a formája (a kiejtése) a fontos, hanem a tartalma, amit jelent, hogy Én az vagyok, aki mindig veled vagyok, mindig veled akarok maradni, ha te is úgy akarod.
Az elöljárókra való emlékeztetéssel pedig így biztat: „Gondoljatok földi vándorlásuk végére, és kövessétek őket a hitben!” Majd elénk állítja Ábrahám példáját, hogy bízzunk Isten ígéreteiben, így vágjunk neki az Isten által kijelölt ismeretlen jövőnek. Végezetül még hozzáteszi: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.”
A ma hallott evangéliumi részlet Keresztelő János halálának körülményeiről értesít minket. Előre vetíti, hogy mi lesz Jézusnak a sorsa. Sőt, Illés prófétát is megemlítve ezt a sorsot kiterjeszti minden emberre, aki az igazság útján, azaz Isten útján jár.
Az evangéliumi részletben Jézus, valamint Keresztelő János között Márk a következő párhuzamokat állítja fel:
– János erőszakos halállal halt meg, Jézusra is ez a sors vár. Mindkettőjüknek az életébe került Isten igazsága.
– Heródiáshoz hasonlóan a főpapok is meg akarják ölni Jézust, de ehhez gonosz eszközökre van szükségük, mert félnek a nép haragjától.
– Pilátus halálra ítéli Jézust, bár nem tudja, milyen bűnt követett el. Heródest is csupán a felelőtlen ígéret teljesítésének kényszere sodorja.
– János holttestét is a tanítványai viszik el, mint Jézusét.
Nagyon fontos az eltérés is: Heródes tévedett János feltámadásával kapcsolatban, mert Jézus valóban feltámadt.
Marad a végső kérdés: hogyan van velünk az Isten, hogyan segít meg minket? A válasz Jézus példája. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” Jézus föltámadt. Ő mindörökké velünk van.
A földi élet velejárója, hogy előbb-utóbb mindegyikünk meghal. De éltessen minket az a hit, hogy Isten teljesíti ígéretét, nem távozik el tőlünk, nem hagy magunkra. Így lesz ez nemcsak a földi életünkben, hanem halálunkban, valamint az örök életben is. Ott is együtt leszünk Vele, illetve mindazokkal, akikkel együtt a földi életünkben Hozzá tartoztunk.