Évközi 4. hét, csütörtök – Mk 6,7-13
Megvan-e bennünk a missziós lelkület? Tudjuk-e, hogy ez hogyan alakul ki bennünk?
A II. Vatikáni Zsinaton (1961-65) 3 ezer püspök egybehangzóan megállapította, hogy a hívők fogyásának az oka a missziós lelkület hiánya. A Zsinat felhívta a figyelmet arra, hogy minden katolikus keresztény meghívást kapott a misszióra. A Zsinat Ad gentes című határozatában azt olvashatjuk, hogy Krisztus az ő követőit „világi hivatásukban is (= tehát minden hívőjét!) folytonosan apostoli feladatokra hívja”, hogy ők is tegyenek lankadatlanul tanúságot Krisztusról, valamint az evangélium igazságáról.
A mai evangélium alapján megismerhetjük, hogyan képezte Jézus a tanítványait apostolokká, vagyis küldöttekké. Nekünk is hasonló módon szükséges felkészülnünk missziós küldetésünkre.
A tanítványok küldetésének lényege, hogy tanúskodjanak Jézusról, valamint az ő tanításáról. De csupán arról tanúskodhattak, amit ők is megtapasztaltak. Ezért Jézus először magához hívta őket, hogy legyenek együtt Vele. Mert ahhoz, hogy küldetésüket teljesíteni tudják, mindenekelőtt közösség-tapasztalatra volt szükségük (Jézus által a Mennyei Atyával, közben egymással is)! Jézus egész nyilvános működése során éjjel- nappal együtt volt tanítványaival. Méltán írhatta János apostol, hogy: „Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, … és egymással” (1Jn 1, 3;7).
Amikor Jézus gyakorlatra küldte tanítványait, akkor nem azt várta tőlük, hogy egy betanult tanítást hirdessenek, mint egy leckét, hanem mint egy megélt tanításról, valamint a Jézussal megélt személyes kapcsolatról tanúskodjanak. Azt kívánta tőlük, hogy ahová mennek, ott hozzanak létre szeretet-közösségeket, amelyekben a szolidaritás működik, amely őket is eltartja. Azért küldte kettesével őket, hogy az egymással való kapcsolatuk legyen a minta, ugyanakkor egyben a hitelesítő jel.
A mi küldetésünk se csupán az evangélium hirdetéséből álljon! Amit magunkkal viszünk, az elsősorban az a tapasztalat, amelyre Krisztusnál szert tettünk. Nekünk is a Jézussal való együttlétből, valamint az egymással való egységből eredő közösség-tapasztalatra szükséges eljutnunk. Nem tud közösséget létrehozni az, akinek nincs közösség-tapasztalata. Ha egységben, illetve szeretetben élünk, akkor erről tudja meg a világ, hogy Jézus tanítványai, valamint az Ő küldöttei vagyunk.
Azt is fontos tudnunk, hogy Jézus nem agitálni küldte tanítványait. Soha nem akart erőszakkal meggyőzni senkit, hogy kövesse őt. Ezért meghagyta a tanítványoknak, hogy ahol nem fogadják őket szívesen, azt a helyet hagyják el.
Egymásra is nélkülözhetetlen szükségünk van ahhoz, hogy küldetésünket teljesíteni tudjuk! Készséges, figyelmes szeretettel segítsük egymást, hogy mindnyájan egyre személyesebb kapcsolatra jussunk a három isteni Személlyel, illetve egymással, mert ez az alapja a missziós küldetésünk sikeres teljesítésének!