Évközi 2. hét, péntek – Mk 3,13-19
Melyek a Jézussal való egység feltételei?
Márk evangélista Kr. u. 70 körül rögzítette írásban az apostolok nevét, hogy ne merüljön feledésbe. Akkorra ugyanis Jézus tanítványainak nagy része már nem volt jelen a keresztény közösség vezetésében.
A hegy, ahol Jézus meghívta tanítványait, a Sínai hegyre akar emlékeztetni, ahol egykor létrejött az Isten népe. A tizenkettes szám Izrael tizenkét törzsére utal. Az őskeresztény közösség abban látta az apostolok küldetését, hogy igehirdetésükkel gyűjtsenek Istennek új népet, valamint azt a Krisztustól kapott hatalommal vezessék.
Jézus a tizenkettőt mindenek előtt arra hívta, hogy állandóan Vele legyenek. Három évig nem csupán elméleti tanítást kaptak az okos, helyes szeretetről, hanem Ő azt akarta, hogy a saját maga, illetve egymás példáján okulva szerezzenek tapasztalatot róla. Nem tud közösséget teremteni az, akinek nincs közösség-tapasztalata. Miután megszilárdította a velük való egységet, csak azután küldte őket, hogy folytassák az ő művét.
Szent János szerint a hitünk lényega az, hogy „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16), illetve hogy: „Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben” (1Jn 1,3). Ennek a közösségnek a megszervezése lett az apostolok feladata. De előbb elsajátították az Isten irgalmasságának, a megbocsátásnak a gyakorlását.
A tanítványok nevének felsorolását összevetve a többi evangéliumban található felsorolásokkal, megfigyelhetjük, hogy a sorrend különböző. De az első, az ötödik, illetve a kilencedik helyen mindig ugyanaz a név szerepel (Péter, Fülöp, valamint Jakab, Alfeus fia). Ez szervezett közösségre utal, amelyben megvoltak a csoportfelelősök, valamint az egymásért felelős párok.
Minket is arra hívott meg Jézus, hogy egységben legyünk Vele, illetve egymással. De fontos, hogy ez ne pusztán külsőleg, hanem szívünkben, szándékainkban, érzéseinkben, akaratunkban is megvalósuljon.
Az egység megvalósulásának legfontosabb feltétele, hogy ha engedjük, hogy Jézus meggyógyítsa a szeretetlenség által okozott sebeinket, valamint hogy megszabadítson az önzés, a hatalomvágy mérgeitől, illetve ha követjük Őt az áldozatos szeretet vállalásában. Mindezt akkor tudjuk megtenni, ha magunkévá tesszük azt a táplálékot, amelyet minden szentmisében az Ige, valamint az Eucharisztia asztaláról Ő nyújt nekünk.
Júdás árulása tanulságos. Ő is Jézussal maradt mindvégig, de csak külsőleg. Szívében, szándékaiban nem tudott azonosulni Vele. Már Jézus első beszédét sem tudta elfogadni, mely szerint Jézus az élet kenyere. Így kiszolgáltatta magát a sátánnak.
Őrizzük meg az egységet Jézussal, az apostoli Egyházzal, ezen belül egymással! Így tudjuk teljesíteni a Jézustól kapott küldetésünket!