Advent 2. vasárnapja C – Lk 3,1-6
Mi az életünk legfőbb célja? Céltudatosan élünk-e?
Életünk legfőbb célja az üdvösség elnyerése. Ha céltudatosan élünk, akkor igyekszünk mindennap egyre személyesebb kapcsolatot ápolni Istennel. Szent Ágostonnal hisszük, hogy „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik”. Különösen akkor szükséges keresni Őt, amikor úgy érezzük, mintha Isten eltávolodott volna tőlünk, illetve nem érezzük, hogy Ő szeret minket, illetve törődik velünk. Ilyenkor csendesedjünk el, hogy mindennap meghalljuk az Ő szavát: „Készítsétek az Úr útját…”
Főleg a Szentírásban, illetve a homíliákban szól hozzánk az Úr. Ezen kívül emberek közvetítésével is jön hozzánk. Ha befogadjuk Őt, akkor igyekezzünk Isten útjává válni mások számára! Isten akkor él bennünk, ha készek vagyunk másokhoz elvinni Őt, vagyis ha igyekszünk olyan emberekké lenni, akiknek szavaiból, cselekedeteiből felismerhető az Isten azok számára, akik között élünk
Ha meg akarjuk érezni Isten szeretetét, szeressük embertársainkat! Ha boldogok akarunk lenni, akkor vigyünk boldogságot mások életébe!
Magunkban úgy tudjuk elkészíteni az Úr útját, hogy önző magukba zárkózásunkból kilépve kérjük a Szentlelket, hogy töltse el a szívünket áldozatos szeretettel. Úgy tudunk megszabadulni megkötözöttségünktől, ha elkezdünk törődni másokkal.
A hegyek lehordása jelenti a kevélységből, az önzésből fakadó lustaságunk leküzdését. A völgyek feltöltése pedig a kényelemszeretetből való kilépést jelenti. Így válhatunk egyre simább úttá Isten felé, illetve azok felé, akiket az Isten magával hoz, akiket nekünk akar ajándékozni, hogy Vele együtt szeressük egymást. Így lehetünk kölcsönösen ajándékká.
A vágyakozás, valamint az elhatározás önmagában kevés. Megfelelő eszközökre, erős akaratra is szükség van. Az ember ereje abban mutatkozik meg, hogy képes kitartani céljai mellett. Néha elfáradunk, esetleg el is csüggedünk. De ne felejtsük el a célt, ne adjuk fel a küzdelmet! Ne halogassuk a feladatok végrehajtását se! Most, a saját körülményeink között térjünk meg! Most van lehetőségünk jót tenni, a rosszat elutasítani.
Azt se felejtsük el, hogy nem a saját erőnkből, nem is a két kezünkkel, a kis talicskánkkal, vagy akár a magunk építette buldózerrel lehet mindezt megtenni. Isten cselekszik bennünk. Ő viszi teljességre a jót, amit megkezdett bennünk. Nemcsak a magunk útját építjük, hanem az Úr útját is hozzánk. A mi feladatunk az, hogy működjünk együtt az Úrral, valamint bízzunk Benne! Az Isten szeretetébe vetett hit hegyeket mozgat.
Az Advent örömhíre az, hogy Annak eljövetelére várunk, Aki irgalmas, Aki kész megbocsátani bűneinket. Engedjük, hogy Isten irgalmas szeretete felszabadítson minket! A Magunk részéről pedig igyekezzünk megtenni mindent hittel, valamint áldozatos szeretettel! Tárjuk ki az Úr előtt szívünk ajtaját!