Évközi 28. vasárnap – Mk 10,17-27
Tudjuk-e, hogyan nyerhetjük el az örök életet?
Jézus örömhíre az, hogy életünk nem zárul le a halállal, hanem életünknek van egy végtelenbe nyúló távlata. Mi nem a halállal lezárt világban élünk, hanem egy örök életre nyitott világban. Amilyen biztos, hogy meghalunk, olyan biztos, hogy Isten örök életre, örök boldogságra teremtett minket. Az is biztos, hogy véletlenül, illetve automatikusan nem tudunk eljutni az örök boldogságra. Ennek elnyeréséhez szükségünk van tudatos döntésekre, valamint a szeretetre való képességünk okos gyakorlására.
Életünk legfontosabb kérdését tette fel Jézusnak a mai evangélium vagyonos embere: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Mindennapi lelkiismeret-vizsgálatunk alkalmával nekünk is érdemes feltennünk azt a kérdést, hogy milyen tettek visznek közelebb az örök élethez, vagy melyek távolítanak el minket tőle.
Jézus az utolsó vacsora előtti imájában azt mondta az Atyának, hogy: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Ezért mondta a mai evangéliumban szereplő vagyonos embernek, hogy: „gyere és kövess engem”, mert az üdvösség az ő követése által ismerhető meg, valamint nyerhető el. Azért élünk (azért vagyunk a világon), hogy Istent egyre jobban megismerjük, szeressük, embertársainkban pedig szolgáljuk Őt, hogy ez által üdvözüljünk.
Ha Istent megismerjük, akkor azt is megtudjuk, hogy Ő nem egy személy, hanem három személy szeretet-közössége. A Szentháromsággal a megtestesült második isteni Személy által, valamint a Szentlélek segítségével tudunk kapcsolatba lépni, illetve egységre jutni. Az Isten Országa azt jelenti, hogy egységben vagyunk a Szentháromsággal, és Benne kapcsolatban vagyunk egymással.
Jézus azt ajánlotta fel a vagyonos embernek, hogy úgy hagyatkozzon a mennyei Atyára, ahogyan Tőle látja. Azt is a Jézussal való közösségben lehet megtapasztalni, hogy az Általa meghirdetett Isten Országa olyan emberek közössége, akik az ő tanítását követve nemcsak Vele, valamint az Atyával vannak személyes kapcsolatban, hanem azokkal is, akiket az egymás iránti megbocsátó, egymást elfogadó, segítő áldozatos szeretet köt össze.
A gazdagság, valamint a szegénység önmagában se nem jó, se nem rossz. Azonban fennáll a veszélye annak, hogy az ember szívét-lelkét a birtoklási vágy a hatalmába keríti. Ilyenkor elfordítja figyelmét, illetve a szívét Istentől, a felebarát szeretetétől, az örök élettől.
Jó tudni, hogy az üdvösség nem emberi teljesítmény eredménye. Nekünk minden tőlünk telhetőt érdemes megtenni érte, de szükséges tudni azt, hogy: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges”. Egyedül Ő tud, ugyanakkor Ő akar üdvözíteni minket. Isten: „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).