Évközi 27. hét, szombat – Lk 11,27-28
Vajon erősödik-e a hitünk, ezzel együtt pedig növekszik-e a boldogságunk?
A hitből fakadó tettek, valamint a boldogság közötti kapcsolatot maga Jézus fogalmazta meg a mai evangéliumban: „boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják”. Amikor Mária azt mondta hálaadó énekében (a Magnificatban), hogy boldognak nevezheti őt minden nemzedék, nagynénje (Erzsébet) ezt mondta Máriának: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45). Mária a hite miatt lehetett Jézus anyja, továbbá ez lett boldogságának is az forrása.
Minden ember boldogságának az alapja a Jézussal való személyes kapcsolat. Ő nem hallgatóságot akar, hanem a testi rokonságnál is szorosabb kapcsolatot. Ez valósul meg azokban, akik az ő tanítása szerint élnek.
A Jézussal való kapcsolatunk első lépése az ő szavainak hittel való hallgatása. Ezt követi a megértés, aztán következik tanításának a hitből, valamint a szeretetből fakadó tettekre váltása. Így jutunk egységre Vele, illetve közösségre az Atyával a Szentlélekben, és így jutunk az Ő révén közösségre egymással is.
Aki hisz Istenben, az tudja, hogy ebben a földi életben nem minden fog simán menni. Életünkhöz hozzátartozik a kudarc, a csalódás, a fájdalom is. De ezek miatt az életünk még nem tér le az örök boldogság felé vezető útról.
A gondviselő Istenbe vetett hit nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel, tétlen áhítattal várjuk, hogy majd Isten helyettünk mindent elvégez. Ő nem teszi meg helyettünk azt, ami a mi dolgunk, amire mi képesek vagyunk. Viszont bölcsességet ad, hogy meg tudjuk tervezni, sorba tudjuk rendezni tennivalóinkat. Segít, hogy el tudjuk dönteni, mikor mi a fontos, meg tudjuk találni a helyes módszereket, valamint erőt is ad a kitartó küzdelemhez. Ezért, ha hirtelen túl nehéznek, illetve nagynak tűnik kötelességeink halmaza, vagy váratlan megpróbáltatás áll elő, a kapkodás helyett szánjunk időt az imádságra! Akkor Istentől megkapjuk azt a bölcsességet, azt az erőt, amit egyedül a hitből meríthetünk!
Nem juthatnak el a tökéletes boldogságra azok, akik csupán a földi életben akarják megtalálni a boldogságukat, akik nem hisznek az örök életben. Azok lehetnek igazán boldogok, akik hisznek abban, hogy a boldogság biztosítéka maga Isten. Ezért nyugtalan a mi szívünk, amíg a boldogságunkat nem Benne keressük. Azt se feledjük, hogy a földön a szeretet, valamint a boldogság összetartozik a nehézségekkel, az áldozat vállalásával.
Azért jövünk a templomba, hogy Jézus tanítását meghallgassuk, általa Isten akaratát megismerjük, majd pedig törekedjünk ennek a megvalósítására.
Kérjük a Szentlélek Úristen segítségét, hogy egymást is segítve, eljussunk az egyre szilárdabb hitre, az egyre tökéletesebb szeretetre, ezek által pedig az igazi boldogságra!