Évközi 27. hét, hétfő – Lk 10,25-37
Tudjuk-e, hogyan lehet üdvözülni?
Az elmúlt hetekben már megkaptuk a választ a mai evangéliumi részben szereplő törvénytudó kérdésére: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”. Azt is tudjuk, hogy nem elegendő, ha valaki minden képességét latba vetve igyekszik teljesíteni az ószövetségi főparancsot. Tehát nem elegendő teljes szívből, teljes lélekből, teljes erőből, teljes elméből szeretni az Istent, felebarátainkat pedig úgy, mint önmagunkat. Egyébként saját erejéből ezt az ószövetségi főparancsot senki nem tudja teljesíteni.
Jézus azt kéri tőlünk, hogy úgy szeressük Istent, valamint egymást, ahogy Ő szereti az Atyát, illetve minket: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” (Jn 15,9), „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12). Ez a Szentlélek által lehetséges! Mert az Atya és a Fiú is a Szentlélekben szeretik egymást. Mi is a Szentlélek által ismerjük meg Istent. Általa tudjuk megismerni, továbbá teljesíteni Isten akaratát. Általa lesz élő a hitünk, szilárd a reményünk, a szeretetünk pedig minden áldozatra kész.
Az Isten iránti szeretetben benne van a hitből fakadó hódolat, továbbá az iránta való határokat nem ismerő bizalom. Ha hiszem, hogy Isten szeret engem, tehát jót akar nekem, akkor ezt úgy tudom viszonozni, hogy szeretettel, bizalommal elfogadom az ő akaratát, valamint kész vagyok azt teljesíteni. Az emberek iránti szeretet pedig a jóakaratot, illetve a segítőkészséget jelenti.
Nekünk kétszeres okunk is van arra, hogy mindenkivel szemben jóindulatúak, valamint segítőkészek legyünk. Az egyik ok, ami miatt egyébként is az öröm töltheti el a szívünket, hogy kezdettől fogva részünk van Isten kivételes jóindulatában, illetve támogatásában. Egész történelmünkben megmutatkozott, hogy Isten velünk van. Egyedül ennek köszönhetjük, hogy annyi megpróbáltatás és bűn ellenére még ma is létezünk.
A másik ok, hogy Isten áldásának hordozói lehetünk mások számára. Ez egyben feltétele annak, hogy ezután is részesülni tudjunk Isten áldásában. Nemzeti himnuszunkban azt kérjük, hogy: „Isten, áldd meg a magyart”! Akit az Isten megáld, az mások számára is áldássá válik. Ne felejtsük el, hogy Istennek a minket fenntartó, megtartó, éltető, valamint megőrző áldása egyben küldetést is jelent!
Töltsön el minket az öröm amiatt, hogy Isten kegyelme velünk van! Legyünk méltóak hivatásunkhoz! Örömünket, valamint hálánkat azzal mutassuk meg, hogy jóindulatúak, illetve segítőkészek vagyunk azokkal szemben, akik a mi segítségünkre szorulnak! Így szerethetjük Istent, így teljesíthetjük hivatásunkat. Így juthatunk el az üdvösségre.