Évközi 19. vasárnap – 1Kir 19,4-8; Ef 4,30-5,2; Jn 6,41-51 Hiszünk-e Isten szeretetében?
Négy abszolút biztos tény van a világon. Az első, hogy meghalunk. Ahogy mondani szokás: „Biztos, mint a halál.” A második, hogy van Isten. A harmadik, hogy van örök élet. Ez is ugyanolyan biztos, mint az előző kettő, csak az nem biztos, hogy melyik oldalra kerülünk. A negyedik pedig, hogy Isten szeret minket.
Az írástudó Nikodémusnak mondta Jézus, hogy „úgy (annyira) szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). A főpapi imájában pedig azt mondta, hogy „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3).
János apostol úgy foglalta össze hitünk lényegét, hogy: „Megismertük a szeretetet, amelyet isten oltott belénk, és hittünk benne. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn 4,16).
A Hamvas-féle katekizmus szerint „Avégett vagyunk a világon, hogy Istent egyre jobban megismerjük,egyre jobban szeressük, ez által üdvözüljünk.” A szeretet mértékét Jézus fogalmazza meg: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.”(Jn 15,9). „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12-13).
Az üdvösség eléréséről Jézus azt mondja, hogy „embernek ez lehetetlen”. (Mt 19,26, Mk 10,27). Arra a szeretetre is képtelenek lennénk, amilyen mércét Jézus állított elénk. Isten azonban gondoskodik a segítségről. Egyrészt nekünk adja a Szentlelkét. Az Atya, valamint a Fiú is a Szentlélekben szeretik egymást. Másrészt pedig Jézus nekünk adja önmagát az Eucharisztiában.
A mai evangélium legfontosabb tanítása Jézusnak az a kijelentése, hogy „Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért”. „…és én feltámasztom az utolsó napon.” Aki eszi Jézus testét, annak már most is örök élete van. Mert Ő maga az élet.
Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy Jézus többször felhívja a figyelmünket a Benne való hit fontosságára. „Aki hisz bennem, annak örök élete van.” Azt is mondta, hogy: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8).
Amikor elfáradunk, esetleg a kereszt súlya alatt görnyedünk, illetve reménytelennek látjuk a helyzetünket, Jézus minket is hív, hogy felüdítsen. A szentmisében miután meghallgattuk és elfogadtuk tanítását, nekünk adja önmagát az Eucharisztiában. Ebben úgy van velünk mindennap, mint valóságos Isten és valóságos ember, az örök Isten Fia. Ő elválaszthatatlan egységben él az Atyával, valamint a Szentlélekkel, hogy az örök élet kenyere legyen számunkra. Csak az ő Testének magunkhoz vétele tesz minket képessé arra, hogy földi életünk vándorútja végén Vele együtt, általa eljuthassunk az örök életre.