Évközi 13. vasárnap – Mk 5,21-43
Tudjuk-e, hogy a válsághelyzetekben, valamint majd a halálunk óráján is mi a teendőnk?
Nem kétséges a mai evangéliumban szereplő két ember reménytelen helyzete. A 12 éves leány nyilvánvalóan nemcsak halálos beteg, hanem meg is halt (tanúsítja ezt a siratóasszonyok viselkedése). Emberileg az asszony helyzete is reménytelen, hiszen betegségének gyógyítása érdekében 12 év alatt már mindent megpróbált.
A beteg asszony azért gyógyult meg, mert különleges hite volt. Azt gondolta: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok”! Jézus pedig a nagy tömegben is észrevette, sőt kereste őt, ahogyan minket is számon tart, illetve keres a sok milliárd ember között. Mert személy szerint fontosak vagyunk Neki, velünk is személyes kapcsolatba akar lépni.
Jairustól is megkívánta Jézus, hogy a reménytelenség ellenére is higgyen. A haldokló leány apjának ráadásul sorozatos próbákat kellett kiállnia. Próbatétel volt számára a beteg asszonyra vesztegetett idő. Az apa legalábbis így élhette meg, amikor Jézus azt is kérte az asszonytól, hogy tegyen tanúságot gyógyulásáról. Pedig ezzel az édesapa hitét akarta erősíteni. Azután a végső reménytelenségbe taszította az apát a halálhír érkezése. Reálisan azt kellett volna gondolnia, hogy most már végképp elkésett. Ezért volt szüksége Jézus biztatására a hitében végsőkig próbára tett apának: „Ne félj, csak higgy!” Bízz abban, aki életet tud adni még a halálban is.
A mai evangélium kaput nyit egy új korszak előtt. Megszüntetheti méltatlanságunk minden érzését, minden félelmünket. Vessük el az a gondolatot, saját erőnkkel munkálhatjuk az üdvösséget. Jézusban az Istennel való kapcsolatunkat ajándékba kaptuk. Csupán arra van szükség, hogy szívünket mindjobban kitárjuk, ugyanakkor az örök élet utáni vágyunkat Hozzá vigyük.
Életünk válságok sorozata, a válságok pedig a hitünk próbái. A hit ott kezdődik, ahol az emberi lehetőségek határaihoz érünk. Ne feledjük, hogy Istennek akkor is vannak megoldási lehetőségei, amikor mi már kilátástalannak ítélünk egy helyzetet. Elhagyatottságunk, valamint tehetetlenségünk érzése ellenére is legyen erős a hitünk abban, hogy Jézus velünk van, Ő szeret minket! Szentlelke által segít a helyes megoldás megtalálásában, azután erőt is ad ahhoz, hogy kijuthassunk válságos helyzetünkből.
Minden válságunk a halálunk krízisére készít föl minket. A halál vállalásához is hitre van szükségünk. Jézus mondta: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van,…” (Jn 14,1-2). Higgyünk abban, hogy Jézus velünk lesz halálunk óráján is, amikor már senki más nem tud segíteni rajtunk, csak Ő. Megsegít minket, hogy az örök életben is együtt lehessünk Vele, valamint szeretteinkkel.
Minden szenvedésben, elesettségünkben, valamint a halál kilátástalanságában is maradjon meg az a hitünk, hogy Jézus meg tud gyógyítani, meg tud menteni minket! A halál csak elalvás, feltámadni pedig annyi, mint felébredni az örök életre.