Nagyböjt 3. hete, kedd – Dán 3, 25.34-43; Mt 18,21-35
Mikor, hogyan, és miért szükséges megbocsátanunk?
A mai evangéliumban Péter kérdésére Jézus határozottan azt válaszolta, hogy az ellenünk vétőknek „hetvenszer hétszer” szükséges megbocsátanunk, ami hebraizmus. Ez azt jelenti, hogy határtalanul, azaz mindig. Így szükséges megbocsátanunk ellenségeinknek is. Sőt, Jézus arra hív, hogy szeressük őket (vö. Mt 5,44; Lk 6,27). Jézus az ellenségeink szeretetének az okát is megmondja, mert így leszünk gyermekei a mennyei Atyának (vö. Lk 6,35). Természetesen okos szeretettel szükséges szeretnünk őket, vigyázva arra, hogy ne tegyük ki veszélynek sem a földi, sem az örök életünket.
Esetleges bűntársainknak is szükséges megbocsátanunk. Kötelesek vagyunk együtt vállalni a felelősséget tetteinkért, sőt egymást is segíteni a jóvátételben, a kártérítésben, illetve a jobb útra térésben is. Ha ez nem sikerül, vagy úgy tűnik, hogy reménytelen, végső esetben a velük való kapcsolatot is szükséges megszüntetni.
A mai evangélium példázatának van egy mélyebb mondanivalója is. Jézus korában a fizetni nem tudó adós annak a szolgája lett, akinek tartozott, akár élete végéig. Az adósság elengedése viszont azt jelentette, hogy megajándékozták az adóst a szabadsággal. Ennek fényében a példabeszéd azt is tanítja, hogy amikor Isten megbocsát nekünk, akkor szabadsággal ajándékoz meg minket
Érdemes szólni az olvasmányról is. Dániel próféta a szenvedő, bűnbánó nép fájdalmát, illetve könyörgését fogalmazta meg imájában. Elismerte, hogy Isten igazságosan járt el, amikor csapásokkal sújtotta őket vétkeik miatt. Mivel nem hangzik fel a próféták vigasztaló szava, nincs templom, nincs oltár, ahol áldozatot mutathatnának be, ezért csupán megalázott szívüket, valamint megtört lelküket hozhatják áldozatul. Egyedül abban bízhatnak, hogy Isten irgalomból megmenti őket.
Mint tudjuk, később a zsidó népet az Úr visszavezette a fogságból, majd sikerült újra felépíteni a templomot, ahol újra áldozatokat mutathattak be, újra voltak prófétáik. A zsidó nép végső tragédiáját az okozta, hogy nem fogadták el a Krisztust. Újra lerombolták a templomot, immár kétezer éve szintén nincsenek áldozatok és próféták. A zsidó nép a mai napig sem vonta le ebből a következtetéseket.
Mi viszont vonjuk le a történelmünk, valamint jelenlegi helyzetünk tanulságait! Ismerjük el hibáinkat, mulasztásainkat, továbbá azt, hogy mi is rászorulunk Isten irgalmára! Kérjük Isten bocsánatát, a téves útról pedig térjünk le addig, amíg lehet! Ezen kívül bocsássunk meg az ellenünk vétőknek, hogy Isten is megbocsáthasson nekünk!