Évközi 3. vasárnap
Jón 3,1-5,10; 1Kor 7,29-31; Mk 1,14-20.
Bizonyára ismerős az a mondás, hogy: „Telik, múlik az idő”. Vajon számunkra az idő telik, vagy csak múlik?
A mai evangéliumi részlet úgy kezdődik, hogy miután elfogták Keresztelő Jánost, Jézus elkezdte hirdetni „az Isten evangéliumát: »Betelt az idő,…”. Isten velünk van. Ezek Jézus első szavai Márk evangéliumában. Ez Jézus örömhíre.
Vajon számunkra is „Betelt az idő”? Vagy csak tartalmatlanul, céltalanul múlik? Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy az időt elfecséreljük!
Lehet múlatni az időt hiábavaló ténykedéssel, léha, illetve hiú ábrándozással, meddő vitatkozásokkal. Pedig inkább azokkal lenne érdemes törődnünk, akik fontosak a számunkra, akik szeretnek és megértenek minket.
Aki egyszerűen múlatja az időt, annak az élete folyamatosan rövidül, egyre kevesebb marad belőle, végül pedig egészen elfogy. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz, a múltba. Az ilyen embert az idő múlása vagy szomorúvá teszi, vagy rátör a pánik, mivel a halál az életnek a végét, a kapuzárást jelenti a számára.
Akinek viszont telik az ideje, az előre néz, az örökkévalóság felé. Akinek telik az élete, az minden nappal, minden órával közelebb jut az örök élethez, a beteljesedéshez. Annak kiteljesedik az élete, mint ahogy telítődik egy pohár, aztán végül teljesen tele lesz.
A múló idő öregít, a telítődő idő viszont megérlel, vigasztal, megbékít, örömmel, reménnyel, nyugalommal, megelégedéssel tölt el. Mert akinek telik az élete, annak a számára a halál kapunyitás, a mulandóság vége, valamint az örök életben való kiteljesedés kezdete.
Amikor Jézus kijelentette, hogy „Betelt az idő”, akkor megmondta ennek okát is: „közel van az Isten országa”. Benne elérkezett. Aki Őt befogadja, annak nem múlik el, hanem betelik az élete. De ehhez arra is szükség van, hogy: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”.
A megtérés görögül metanoia, amely fordulatot jelent. Ez a hívó szó meghallásával kezdődik, valamint szüntelen odafordulást jelent az Istenhez. Prohászka Ottokár szerint odafordulás az éltető Nap felé. Ahogy mondta: „Aki a Napnak hátat fordít, az mindig a saját árnyékába lép”.
A mai szentlecke két figyelmeztetést is tartalmaz: „Az idő rövid”, illetve „ez a világ elmúlik”.
Isten irántunk való szeretete, valamint a mi Isten iránti szeretetünk olyan fordulatra hív bennünket, amellyel nem csupán Isten felé, hanem testvéreink felé is fordulunk. Mindent tegyünk meg azért, hogy mindnyájan az eucharisztikus asztal közösségében éljünk!
Így teljék be örök élettel a mi földi életünk!