December 25. Pásztorok miséje – Lk 2,15-20
Milyen üzenete van a pásztorok miséjének?
A 4. században már általánossá vált, hogy karácsony napján három különböző misét lehet mondani. Szent Ágoston (354-430) már azt is megmagyarázta, hogy mi ennek az oka. Az éjféli misében Krisztus földi születésének emlékét látták, a reggeli misében (amit ma pásztorok miséjének nevezünk) Krisztusnak az emberi lélek számára való megszületését ünnepelték, míg a nappali misében az Atyától való örök születését.
A karácsony a Megváltó befogadásának, valamint egymás elfogadásának az ünnepe.
Gondolkodjunk el azon, hogy miért a legnyomorúságosabb barlangistállót választotta ki Isten. Miért olyan szerényen, félrevonultan, csendben történt a semmihez sem fogható, megismételhetetlen esemény?
Fontos üzenete van annak, hogy az angyalok nem a főpapoknak, az előkelőségeknek, még csak nem is Betlehem lakóinak, az egyszerű közembereknek hirdették meg az örömhírt, hanem a pásztoroknak. Ők a Megváltó születésének örömhírére azonnal útnak indultak, hogy felkeressék az újszülöttet. Igazán a pásztorok tudták értékelni, hogy mit jelent egy szükséghelyen megszületni, valamint hogy Isten Fia (Akit Betlehem lakói nem fogadtak be) a barlangistállót is elfogadta. A pásztorok hittel felismerték a kicsiny gyermekben a Messiást.
Isten azért vállalta, hogy ilyen körülmények között szülessék meg, azért érkezett védtelen, gyönge kisgyermekként, hogy merjük végre elhinni, Ő semmi mást nem akar tőlünk, mint önmagát adni nekünk. Azért érkezik így, hogy merjük Őt a karjainkba venni, magunkhoz ölelni. Ha valaki megérti ezt a nagy titkot, akkor a szíve megtelik örömmel, az élete pedig megtelik tartalommal, hiszen az örök, teremtő Isten számára végtelenül értékesek és fontosak vagyunk.
Karácsony ünnepe arra hív bennünket, hogy nyissuk meg a lelkünket, engedjük, hogy a szelíden önmagát ajándékozó Isten belépjen az életünkbe, hogy betöltsön minket az ő életével!
Isten elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. Mi is fogadjuk be Őt! Most is jön, keresi az alázatos, a megtört szívű embereket. A mi szívünk ajtaján is kopogtat, hogy megnyissuk, hogy szállást adjunk neki. Nem kér gazdag ajándékokat. Ő hozza gazdagon a szeretet ajándékát nekünk, valamint azoknak, akik mellettünk élnek. Fényt hoz a sötét emberi szívekbe, a tragédiáktól megfeketedett világba.
A mai napon tehát nem csupán Krisztus 2000 évvel ezelőtti megszületésének napját ünnepeljük, hanem az Ő bennünk való születését is. Nekünk, akik befogadjuk Őt, az a küldetésünk, hogy rajtunk keresztül születhessék bele Isten a világba. Vállaljuk ezt szívesen, azután amit ebben a csodában megtapasztaltunk, azt adjuk tovább környezetünknek! A pásztorok nem tartották meg maguknak az örömhírt, hanem tovább adták. Merjünk beszélni Jézus Krisztusról, hogy Ő az Isten Fia, a mi Megváltónk!