Advent 4. vasárnapja – Lk 1,26-38
Megőriztük-e, megerősítettük-e szívünkben az örömet?
Már csak egy nap választ el bennünket Jézus születésének napjától. Vajon sikerült-e lelkünket felkészíteni Jézus fogadására? Sikerült-e megszabadulnunk rossz szokásainktól? Az öröm vasárnapján a szentírási olvasmányok is segítettek tudatosítani magunkban, hogy mi ad nekünk igazi, maradandó örömet. Vajon az elmúlt hét folyamán tovább mélyült-e bennünk az öröm? A mai vasárnap arra készít fel minket, hogy karácsonykor teljes, végleges legyen az örömünk.
Az angyali üdvözlettel megkezdődött a prófétai jövendölések megvalósulása. A Szentlélek által Máriában az Ige emberré lett. Ezzel elérkezett az idők teljessége, a történelmi advent beteljesedése. A megtestesüléssel megkezdődött az Ige földi élete.
Ahogyan Máriának, úgy nekünk is mondja az angyal, hogy „ne félj” az irgalmas Istentől. Ha a bűnbocsánat szentségében megvallottuk tévelygéseinket, akkor mi is meghallhatjuk azt a köszöntést, amellyel az angyal Máriát köszöntötte. Lukács görög nyelven írt evangéliumában a „kajre”, egy általánosan használt ókori görög köszöntési forma szerepel, ami azt jelenti, hogy örvendezzél!
Az angyal nem ejtette ki Mária nevét, hanem úgy szólította meg, hogy: „kegyelemmel teljes”. A görög nyelvben a befejezett igeragozású forma (a „kekharitómené”) olyan cselekvésre utal, amely a múltban történt, de amelynek a hatása a jelenben is megmutatkozik. Az angyal ezzel azt fejezte ki, hogy Isten már földi élete első pillanatától kezdve áthatotta kegyelmével Mária személyét, aki ezáltal mindenkor az isteni kegyelem hatása alatt áll. A „kegyelemmel teljes” kifejezés a Biblia latin fordítása (a Vulgata) alapján terjedt el az egyházi szóhasználatban (gratia plena). Ez tartalmában megfelel annak, amit a görög szó jelent.
Az angyal köszöntésének harmadik része újabb formában fejezi ki Mária különleges helyzetét: „Az Úr veled van”. Ezt azért teszi hozzá az angyal, hogy megerősítse Máriát abban, hogy az ő életét Isten oltalmazó, hatékony jelenléte kíséri egész életében. Mi se féljünk belépni Isten életterébe! Bármilyen gyengének, vagy jelentéktelennek érezzük magunkat, minket is megszentel, velünk is nagyot tesz a Hatalmas, akinek Szent a neve.
Máriához hasonlóan Isten nekünk is üzeni angyala által, hogy: „Az Úr veled van”. Nekünk is odaadja Igéjét, aki által bennünk akar élni. Közli velünk is, hogy milyen hivatást ad nekünk. Ehhez viszont tökéletes együttműködést kér tőlünk. Nekünk is szükséges igent mondanunk az ő akaratára.
Ha mindezt megértettük, illetve magunkévá tesszük, akkor lesz bennünk igazi maradandó az öröm.
Vállaljuk, hogy az „Adventus Domini”, vagyis az Úr érkezése bennünk is folyamatos legyen! Isten azt kéri tőlünk, hogy a Tőle kapott hivatásunkban földi életünk folyamán mindig működjünk együtt Vele. Akkor majd halálunk alkalmával, valamint a világ végén is örömmel találkozhatunk, sőt örökre együtt lehetünk Vele. Akkor lesz igazán teljes az örömünk!