Advent 2. hete, csütörtök – Mt 11,11-15
Vállalunk-e tudatosan önmegtagadásokat Isten országáért?
Értjük-e Jézusnak azt a mondatát, hogy: „A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg”?
Bizonyára tudjuk, hogy a mennyek országa kifejezés alatt a nem zsidó környezetben használt Isten országát, Isten uraságát, Isten uralmát értjük.
Amikor Isten uralmát akarjuk érvényre juttatni magukban, akkor nemcsak a külső befolyásoló tényezőkkel szembesülünk. Nagy szükségünk van az önnevelésre, az önlegyőzésre, az önmegtagadásra, amely következetes, valamint megalkuvás nélküli küzdelmet jelent a kísértésekkel szemben.
Ha szelídek, békések akarunk maradni, vigyázzunk arra, hogy ne adjunk magunkban teret a negatív indulatoknak!
Kövessük Szűz Máriának, valamint Szent Józsefnek a példáját! Ők a szálláskeresés közben nem keseregtek, vagy háborogtak az emberek szívtelensége miatt, hanem Isten szelíd, alázatos szolgáiként nagy szeretettel készültek Jézus érkezésére!
Bármi történik velünk, tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, a többit pedig bízzuk a gondviselő Istenre!