December 8. Szeplőtelen fogantatás ünnepe – Lk 1, 26-38
Tudatában vagyunk-e annak, hogy Isten ránk bízta nemcsak a magunk, hanem mások üdvösségét is? Felelősnek érezzük-e magunkat mások üdvösségéért?
A mai evangéliumban az angyal Jézusnak a fogantatását közli Máriával. De ma nem Jézus, hanem Mária szeplőtelen fogantatását ünnepeljük, aki Anna és Joachim szerelméből fogant.
A felolvasott evangéliumi részlet azért illik a mai ünnephez, mert azt mondta az angyal Máriának, hogy: „kegyelemmel teljes”. A szeplőtelen fogantatás hittitka a kegyelemmel teljességben nyer magyarázatot. Mária ugyanis Jézus Krisztus megváltói érdeméből mentes volt az eredeti bűntől. Isten megtestesült Fia telve volt kegyelemmel és igazsággal (vö. Jn 1,14). Ezért méltó volt, hogy az ő anyja is egészen tiszta, szeplőtelen legyen.
Már Duns Scotus János ferences teológus (1270-1308) megfogalmazta, hogy: „Decuit, potuit, ergo fecit” „Illett, Isten megtehette, tehát megtette”. Ehhez képest kb. 550 évre volt szükség ahhoz, hogy az egyetemes katolikus teológiai gondolkodás felismerje, hogy nem csupán illett, hanem szükséges is volt, hogy Szűz Mária fogantatásától kezdve mentes maradjon az eredeti bűntől.
Az illendőségen, illetve a szükségességen kívül még más oka is volt annak, hogy Mária mentes maradjon az eredeti bűntől. Isten alkalmassá akarta tenni arra, hogy minden akadályoztatástól, káros befolyástól mentesen, teljesen tiszta értelemmel, szabad akarattal tudjon dönteni arról, hogy elfogadja-e Isten akaratát, és ezzel eldöntse az egész emberiség, egyben az egész világmindenség sorsát. Mária kiváltságos volta nem azt jelentette, hogy nem maradt meg a szabadsága! Sőt, teljesen tiszta tudatra, valamint minden korlátozástól mentes szabad akaratra volt szüksége ahhoz, hogy döntsön az egész emberiség nevében.
Mária eredeti épségében, telve Isten szeretetével tudott, valamint mert igent mondani, mindentudás, illetve előrelátás nélkül. Benne egybeesett az Isten akarata, és az ő személyes emberi akarata. Így általa kezdődött meg üdvösségünk korszaka.
A mai ünnep néhány tanulsága a magunk számára, hogy:
- Mindnyájan kaptunk valamilyen fontos feladatot az üdvözítés művében. Azon a helyen, ahová születtünk, valamint ahol éppen élünk.
- Mi is érezzünk felelősséget mindazok üdvösségéért, akiket Isten ránk bízott! Máriához hasonlóan mi is tegyünk meg mindent értük!
- Isten mindnyájunkat alkalmassá tesz a ránk szabott feladat teljesítésére, amelyhez minden képességünkre szükség van. Ez azonban önmagában még nem elég.
- Fogadjuk el mindenben Isten segítségét! A szentgyónások által mi is szeplőtelenné válhatunk. Mária Jézus első csodájától kezdve a legutolsó megjelenéséig mindig arra tanít bennünket, hogy: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond”(Jn 2,5). Hallgassunk a Szentlélekre, mert általa ismerhetjük meg Isten életünkre vonatkozó akaratát!
Kérjük Szűz Mária közbenjárását, hogy szeretteinkkel együtt mindnyájan elnyerjük az üdvösséget!