Évközi 16. vasárnap A – Mt 13,24-43
Hogyan alakul ki bennünk az Isten országa?
A magvető példázata után a mai vasárnapon három további példabeszédet mond Jézus: a búzáról és a konkolyról, a mustármagról, valamint a kovászról. Mindhárom példabeszéd ugyanarra a kérdésre ad választ: hogyan alakul ki a mennyek országa? Azt is megmondja, hogyan működik a gonoszság, hogyan próbálja megakadályozni Isten országának a növekedését. A konkolyról szóló példabeszéd szerint nemcsak Jézus hinti a jó magot, hanem az ellenség is hinti a maga rossz magját.
Érdemes komolyan venni, hogy az ember ellensége is működik. Ez az ördög, aki irigykedik az Istennel való kapcsolatunkra. Ezért szükséges éberen vigyáznunk arra, hogy minél kevesebb rossz magot szórjon lelkünk szántóföldjébe! A konkoly élősködő növény, amely a búzára tekeredve megfojtja azt. Ha idejében észrevesszük magunkban a rossz indulatokat, az önző vágyakat, akkor már csírájukban tudunk ellenük tenni.
Jézusnak a mai példabeszédhez fűzött magyarázata szerint: „a jó mag az Ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.” Izgalmassá válik a kérdés, hogy vajon mi melyik csoportba tartozunk.
Könnyen eshetünk abba a csapdába, hogy magunkat egyértelműen, végérvényesen jó búzának gondoljuk, azokkal szemben pedig, akiket konkolynak gondolunk, türelmetlenek vagyunk. Üdvösségünkre válna, ha eszünkbe jutna, hogy esetleg mi is lehetünk konkoly az Isten országában.
Milyen jó, hogy Isten nemcsak igazságos bíró, hanem „hosszan tűrő és nagy irgalmú” is! (Zsolt 103,8). Ő nem siet ítéletével, hanem tud várni az aratásig, vagyis a halálunkig, alkalmat adva nekünk a bűnbánatra. Jézusnak igen fontos tanítása, hogy az ítélet egyedül az Isten dolga, amely majd a végítéletkor lesz nyilvánvaló. Addig Isten Országának szántóföldjén egymás mellett marad a búza, valamint a konkoly, a jó, valamint a rossz, vagyis a szentek, illetve a bűnösök, mert földi életünkben a mennyek országa még csak a kibontakozás állapotában van. Nem lehet szétválasztani a jókat és a gonoszokat.
Isten hatalma leginkább az ő türelmes szeretetében, az ő irgalmában nyilvánul meg. Isten egész földi életünk végéig új lehetőségeket kínál. Egyedül Ő képes a bűnös múltat eltörölni, illetve új jövőt nyitni előttünk. Ő akkor sem mond le rólunk, amikor mi már elveszettnek hisszük magunkat. Ő nem ítélkezik felettünk még akkor sem, amikor mi talán már rég ítéletet mondtunk magunk fölött. Jézus ezt a hozzáállását szavakban is megerősítette: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,13)
Ne ítélkezzünk tehát! Ezt bízzuk az igazságos Bíróra, Aki mindent tud, illetve mindent lát a maga teljességében. Ő az, Aki tudja, hogy ki a konkoly. Nekünk az a feladatunk, hogy jó magok legyünk a világ szántóföldjében! Engedjük, hogy az Ige mély gyökeret eresszünk a szívünkben, valamint sok jó gyümölcsöt hozzon! Törekedjünk arra, hogy az angyalok az aratáskor majd az igazak közé soroljanak minket a Mennyek Országában!