Július 22. Szent Mária Magdolna 2Kor 5,14-17; Jn 20,1.11-18
Igyekszünk-e egyre jobban megismerni és szeretni Istent?
Mária Magdolna története mindnyájunk története: Isten-keresésünk története. Isten az ő egyre jobb megismerésére, valamint az iránta való egyre nagyobb szeretetre akar elvezetni mindnyájunkat, de nekünk is akarnunk szükséges növekedni Isten ismeretében és szeretetében. „Avégett vagyunk a világon, hogy Istent egyre jobban megismerjük és egyre jobban szeressük.” (Hamvas-féle Katekizmus, 1950.)
Magdolna azért nem ismerte fel az élő Krisztust, aki ott állt mellette, mert a halott Krisztust kereste. Csakhogy Jézus él, és Őt nem lehet kisajátítani. Ő azért támadt fel, aztán a mennybemenetelével azért tűnt el az emberek szeme elől, hogy mindenkié lehessen.
A feltámadt Jézus két tényt bizonyított (illetve bizonyít ma is). Egyrészt Ő ugyanaz marad, aki mindig is volt. Amikor Jézus azon a néven szólította Magdolnát, ahogyan földi életében szokta, Magdolna felismerte Őt. Másrészt Jézus sokkal jobban szeret minket annál, mint ahogyan mi gondoljuk, vagy amit egyáltalán megismerhetünk az ő szeretetéből. A mai szentlecke azzal kezdődött, hogy: „Krisztus szeretete sürget minket”. Aztán a folytatás is fontos: „Ha Krisztust azelőtt emberi módon ismertük is, most már nem úgy ismerjük.”
Mit kíván tőlünk Krisztus ismerete és szeretete?
A sok közül csak négy mozzanatot említek meg.
1. Higgyünk Jézusban, hogy Ő a feltámadás és az élet, aki feltámaszt minket a bűnből és a halálból!
2. A feltámadt Jézus irántunk való szeretetéről soha nem szabad megfeledkezni, illetve annak a viszonzásáról sem. Mert nemcsak mi vágyódunk az Isten után, hanem Ő is vágyódik utánunk. Ezért mindennap törekedjünk arra, hogy egyre jobban megismerjük és szeressük Őt! Isten segíteni fog, hogy továbblépjünk, hogy fejlődjünk az ő ismeretében, illetve egyre nagyobb szeretetében.
3. Nem ragaszkodjunk ahhoz a Jézushoz, akit megismertünk, illetve akit birtokba akarunk venni, akit meg akarunk tartani magunknak! Mert Ő semmiféle szeretet címén nem engedi magát bezárni a tegnapi világunkba. Jézus nem engedi, hogy visszavigyük Őt oda, ahol valaha együtt voltunk Vele. Ő akar bennünket egyre tovább, egyre magasabbra vinni, egészen az Atya házába, ahol sok lakóhely van (vö. Jn 14,2), és ahol nekünk is helyet készít.
Jézus mindig egészen közel áll hozzánk, de mi – Mária Magdolnához hasonlóan – sokszor nem ismerjük fel Őt. Viszont ha nyitott szívvel járunk a világban, akkor észre fogjuk venni Jézust, aki naponta megszólít minket.
4. Figyeljünk Rá, és jegyezzük meg, hogy mit mond, milyen küldetést ad nekünk, és azt igyekezzünk teljesíteni!