Évközi 15. hét, hétfő – Mt 10,34-11,1
Hogyan alakul ki bennünk Krisztus békéje?
Minden szentmisében hivatkozunk Jézus ígéretére, idézve az ő szavait, amelyet János írt le evangéliumában, hogy: „Békességet hagyok rátok” (Jn 14,27). A mai evangéliumban ezzel szemben azt olvassuk, hogy: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak!” Hogyan egyeztethető össze ez a két kijelentés?
Legjobb, ha tovább olvassuk János evangéliumát: „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14,27). Jézus többször kijelentette, hogy csak Ő tudja megadni azt az igazi békét, amit a világ nem adhat meg. Végrendeletében ezt a békét hagyta ránk.
Szent Ágoston azt állítja Krisztus békéjéről, hogy az „a rend nyugalma”. Ez alatt a velünk kapcsolatban álló személyekhez való helyes viszonyaink szilárd rendjét érti. Ezt a békét tudatosan szükséges kialakítani magunkban.
Békességünk alapja az a bizalomteljes kapcsolat, amelyben életünket és üdvösségünket a mennyei Atyára bízzuk, mert hisszük, hogy Ő szeret bennünket. Tehát erősödjünk meg Isten iránti szeretetünkben, az Atya gondviselésébe vetett bizalmunkban! Akkor megszűnik a belső nyugtalanságunk, valamint megszűnnek önző kívánságaink, vágyaink is. Továbbá kialakul bennünk a mások iránti türelem, a megbocsátás, az áldozatkészség, valamint a nagylelkűség erénye.
Az Istennel való kapcsolatunknak szükséges meghatároznia a többi kapcsolatunk jellegét. Kapcsolatrendszerünkben olyan rendet szükséges tartanunk, amely megfelel az Istennel való kapcsolatunknak. Ez ad az emberi kapcsolatainknak tartósságot, sőt örökkévalóságot.
Az egymás iránti legkisebb szeretet-szolgálat sem marad jutalom nélkül. A mai evangéliumban azt mondja Jézus, hogy: „Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony mondom nektek: nem marad el a jutalma.”
Krisztus követése békességet ad. De a földi életnek a realitása az, hogy olyan világban élünk, amelyet az önzés, a békétlenség beszennyezett. Ezért nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy ha Krisztust követjük, vagyis ha átadjuk Neki életünket, akkor minden emberi kapcsolatunk rendeződik. Jézus arra figyelmeztet, hogy az ő követői szükségszerűen szembekerülnek mások önzésével, illetve erőszakosságával.
Aki kitér az áldozatok, a konfliktusok, az olykor elkerülhetetlen összeütközések vállalása elől, az veszélynek teszi ki az örök életét. De aki a kötelesség-teljesítésében, illetve az áldozatvállalásában kész az életét teljesen odaadni Istennek, valamint azoknak, akiket az Isten rá bízott, az elnyeri az örök boldogságot.
Egyedül Jézus tudja megadni nekünk, hogy rendíthetetlen békét találjunk ebben a békétlen világban. Ennek az a feltétele, hogy Vele együtt, az ő szándékainak megfelelően alakítsuk és építsük kapcsolatainkat. Így leszünk boldogok a földi, valamint az örök életben is.