Évközi 13. hét, szombat – Mt 9,14-17
Milyen indítékokból böjtölünk?
A böjtölés már az Ószövetség idején is fontos része volt a vallásos életnek. Az Újszövetségben az üldöztetések idejében erősödött meg igazán a böjtölés gyakorlata, a szenvedések, az elhagyatottság és a halál ténye miatt.
Böjtölésünk idején fontos megerősíteni magunkban azt az érzést, azt a tudatot és hitet, hogy amíg Krisztus második eljövetelére várunk, az öröm, illetve a szomorúság, akár a napfény és a homály, váltják egymást. Nem szabad feledni azonban, hogy az öröm hatalmasabb. A szomorúság csak átmenetileg uralja az életet.
Szükséges szakítanunk a helytelen böjtölési gyakorlatokkal. Ne böjtöljünk csupán megszokásból, vagy előírásra! Azért se böjtöljünk, hogy miatta Isten teljesítse bizonyos kéréseinket. Ha teljesíti, akkor kényszerű kötelességből folytatjuk, hogy ne tűnjünk hálátlanoknak! Ha pedig nem teljesíti az óhajunkat, akkor abbahagyjuk a böjtölést.
Elsősorban szeretetből és a szeretetért böjtöljünk! Az igazi böjt forrása, oka és célja: az Isten iránti és az emberek iránti szeretet tudatosítása magunkban. Böjtölhetünk hálából is Isten jóságáért és szeretetéért, abból az örömből fakadóan, amelyet az ő jósága és szeretete miatt érzünk.
A böjtölés módjának ma már sok formája létezik. Ezek közül a legrégebbi és a legtöbbször gyakorolt az étkezéssel kapcsolatos böjtölés.
Lehetséges, hogy azért vonjuk meg magunktól az ételt, mert egyre jobban az Istennel akarunk lenni, rá akarunk figyelni, hogy testben-lélekben ráhangolódjunk az ő akaratára!
A böjt célja többek között lehet az is, hogy életünket megnyissuk a Szentlélek előtt, hogy Ő töltsön el és működjék bennünk. Az is lehetséges, hogy böjtölésünkkel akarjuk kifejezni, hogy nem érezzük Isten jelenlétét, és vágyódunk annak megtapasztalása után. Vagy így akarjuk kifejezni Jézus szenvedése, illetve elvétettetése, a hiánya miatti fájdalmunkat. Ugyanakkor Jézus irgalmas szeretetében bízva, az ő eljövetelét várva, a belé vetett hittel és bizalommal böjtöljünk!
Életünkben a megváltás még nem fejeződött be, hanem tovább folytatódik. Örömünk forrása lehet a böjtölésünkben, hogy minden botlás után új életet kezdhetünk Jézus, a mi Megváltónk által, és beléphetünk Isten lakomájára. Ebben a kettősségben élünk. Jézus már itt van mibennünk és közöttünk, különleges módon az Oltáriszentségben is, de másodszor is el kell jönnie, hogy beteljesítse uralmát.
A böjttel erősíthetjük meg böjtölésünk azt iannak a várakozásnak az örömét, amely az égi lakoma teljes örömét előzi meg, amelynek mi is részesei leszünk. Szentségi böjttel készülünk az Eucharisztia fogadására, mert az Eucharisztiában azt ünnepeljük, hogy a Vőlegény már velünk van a szentségi színek alatt. De velünk van életünk szenvedéseiben is, és ha kitartunk ezekben, akkor Vele együtt lesz részünk az ő dicsőségében is.