Évközi 11.vasárnap A. – Mt 9,36-10,8
Hálásak vagyunk-e Istennek irántunk való szeretetéért? Szívünkön viseljük-e társaink üdvösségét?
A mai evangéliumi részlet Istennek irántunk való együtt érző, részvéttel teljes szeretetéről szól. Azzal kezdődik, hogy amikor „Jézus meglátta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk”.
Mit értett Jézus az alatt, hogy az emberek „kimerültek és levertek” voltak? Olyan szavak jutnak eszünkbe, hogy az emberek fáradtak, elgyötörtek, elcsigázottak, agyonhajszoltak, letörtek, kedvetlenek, szomorúk, csüggedtek, remény nélküliek, elhagyatottak voltak. A pásztor nélküli juh teljesen kiszolgáltatott. Bárki azt tesz vele, amit akar. Reménytelen, kilátástalan, halálra ítélt helyzetben van. Le lehet mészárolni, vágóhídra lehet vinni. Ilyen az ember Isten nélkül.
De Isten keresésére indult az elveszett embernek. Megszánta a halálra ítéltet, a reménytelent. Megváltott minket, életét adta értünk, azért, hogy nekünk az ő isteni örök életét adja.
Jézus jól tudta, hogy a pásztor nélküli juhok drámai helyzetét, a földre vetettségét nem lehet máról holnapra megváltoztatni. Gondolt minden korszakra, azokra is, akik később fognak születni. Kiválasztott tizenkét apostolt, hogy ők adják tovább Isten megváltó szeretetét, hogy ők hirdessék, valamint megvalósítsák azt, amit Ő elkezdett.
A mai napon köszönjük meg Istennek azokat az embereket, akik vállalták a Jézustól kapott küldetést. Köszönjük meg lelkipásztorainkat és hitoktatóinkat, akik nemcsak megtapasztalták, hanem készek voltak tovább adni az Isten szeretetéről szerzett tapasztalataikat. Köszönjük meg azokat, akik segítségünkre voltak abban, hogy ma itt lehetünk!
Adjunk hálát azért, hogy Isten gondunkat viselő szeretetét a legutolsó időkben is megtapasztalhatjuk! Ezekben a hetekben világszerte papszentelések vannak. Azért is adjunk hálát, hogy egyáltalán most itt együtt lehetünk, valamint hálát adhatunk!
Szívleljük meg Jézusnak azt a kérését, hogy: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Imádkozzunk, hogy környezetünk fiataljai közül Isten ma is hívjon pásztorokat nemzetünk részére! Az élőket pedig őrizze meg!
Érintse meg mindnyájunk szívét, hogy Isten nélkül sok honfitársunk él tévelygésben, igazi örömök nélkül, földre sújtva és halálra szánva, mert az örök élet reményét nem ismerik. Törődjünk egymással, valamint imádkozzunk egymásért is! Amikor pedig bárhol találkozunk a templomon kívül, tudjunk örülni egymásnak!
Továbbá mindegyikünknek szükséges imádkoznia a saját küldetésünk felismeréséért, valamint teljesítéséért is. Minden megkeresztelt ember apostoli küldetést kapott. Mindenkinek szükséges részt vennie ebben a feladatban, sajátos körülményei, illetve lehetőségei szerint, hogy együttműködésünkkel mindnyájan az örök életre jussunk!