Évközi 9. hét, kedd – Mk 12,13-17
Istent tesszük-e első helyre az életünkben?
Vajon milyen tanulságokat vontunk le a magunk számára Jézusnak abból a mondatából, hogy: „Adjátok meg… a császárnak, ami a császáré”? Ha a felszólítást kiszakítjuk a környezetéből, akkor könnyen elferdíthetjük a jelentését.
Két fontos körülményt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az egyik, hogy előtte az adófizetés kötelezettségével kapcsolatban hangzott el egy kérdés, amely arra vonatkozott, hogy: „szabad-e adót fizetni”. Erre Jézus igennel válaszolt. Tehát a megszálló hatalomnak szükséges megfizetni a kivetett adót.
A másik fontos körülmény, amelyről szintén nem szabad megfeledkezni, hogy Jézus elkérte az adópénzt, amely a császár pénze volt, mert az ő képe volt rajta. Ezért mondhatta azt, hogy „adjátok meg … a császárnak, ami a császáré.” De a folytatás is fontos: „és az Istennek, ami az Istené.”
Jó tudni, hogy mire vonatkozik a párhuzam. Mivel az adópénzen a császár képe volt, ezért a pénz a császáré. Rajtunk viszont az Isten képe van. Jézus példabeszédei alapján is mondhatjuk, hogy mi Isten pénzecskéi, Isten tulajdona vagyunk. Istennek önmagunkkal tartozunk.
Nem a kötelességeinket szükséges két részre osztani, hanem az a fontos, hogy minden evilági teendőnket hassa át az Istenhez való tartozásunk tudata. Bármit teszünk, csak az Istennek való teljes önátadáson belül szabad tennünk.
Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen rész illeti meg a világi hatalmat, illetve az Istent. Azt az ószövetségi törvényre épülő főparancsot, hogy minden erőnkből, minden képességünkkel szükséges szeretni Istent, Jézus különböző formában többször is megerősítette. Például: „aki apját, anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám,…” (Mt 10,37). Tehát Istent az első hely illeti meg, Neki szükséges alárendelni mindent.
Azért fontos ezt tisztán látni, mert adódhat olyan helyzet, amikor a kétféle elvárás összeütközésbe kerül. Ilyenkor érdemes tudni, hogy a földi hatalomnak joga van mindahhoz, ami őt illeti, viszont semmihez nincs joga, ami nem őt, hanem az Istent illeti. Aki elsősorban arra törekszik, hogy Istennek megadja, ami az övé, az pontosan fogja tudni evilági kötelességeit is.
Van még egy fontos tanulság. Jézus tudatosan elhárította, hogy valamelyik társadalmi vagy politikai irányzat fel/kihasználja Őt, valamint a tanítását. Erre Jézustól kezdve napjainkig nagyon sok kísérlet történt, sőt Jézus szavával élve ezután is sokszor akarják majd „tőrbe csalni” az Egyházat. Amikor az egyházi hierarchia ezt nem vette észre, hosszabb távon mindig kárt szenvedett az Egyház. Ez ezután is így lesz. Az emberi történelem végéig fogják emlegetni az egyházi hierarchia ilyen jellegű tévedéseit, mégpedig joggal. A tévedéseket szükséges vállalnunk, nehogy újra ilyen hibákba essünk.
Isten képére vagyunk teremtve. „Míg élünk, Istennek élünk” (Róm 14,8). Tehát adjuk át magunkat Istennek, az ő szolgálatára, testvéreinknek pedig úgy, ahogyan az Isten akarja őket velünk megajándékozni!