Évközi 8. hét, szerda – Mk 10,32-45
Örülünk-e annak, hogy szolgálhatunk?
Jézus arra tanít minket, hogy minél inkább szeret valaki, annál inkább szolgál, illetve minél jobban szolgál, annál lejjebb helyezkedik el. Ebben a lefelé tartó versenyben azok lesznek az elsők, akik legjobban tudnak szolgálni.
Döbbenjünk meg Jézusnak azon a kijelentésén, hogy: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért”. Az mondta ezt, akiért, illetve aki által a világmindenség lett, aki minden uralmat megkapott a mennyben és a földön. Ő szolgálni akar, mert azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Azért jött, hogy életének feláldozásával a mi megváltásunkat, a mi üdvösségünket szolgálja.
Akik szeretik egymást, azok arra vágyódnak, hogy minél többet együtt legyenek egymással. Az utolsó vacsora után Jézus a főpapi imájában kérte: „Atyám, azt akarom (!), hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél” (Jn 17,24)! Ő igazán szeret minket. Mi is így szeressük egymást!