Húsvét 3. hete, szerda – ApCsel 8,1-8; Jn 6,35-40
Mit jelent az, hogy Jézus számunkra „az élet kenyere”?
A mai evangéliumi részlet elején Jézus azt mondta, hogy: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha”.
Jézus észrevette, hogy a tanítását értetlenül, sőt hitetlenkedve fogadták. Ennek a hitetlenségnek az volt az oka (és ma is az), hogy egyesek maguk akarják megszabni, hogy Isten milyen úton vezesse őket, milyen jeleket adjon. Nem azt keresik, hogy mit akar Isten mondani a látható jelek által. Pedig egyedül Ő tudja, továbbá Neki áll jogában megszabni, hogy milyen úton lehet Hozzá eljutni. De nem törekszenek Jézus tanítását megérteni, valamint hittel elfogadni. Sőt Jézus szavait még a magukat vallásosnak tartó emberek is félremagyarázzák. Pedig a hit, illetve a hitetlenség útja abban különbözik, hogy elfogadjuk-e Jézus tanítását úgy, ahogy Ő értelmezte, vagy nem.
Krisztus nélkül nincs örök élet. Annak elnyeréséhez pedig nélkülözhetetlenül szükség van az örök élet táplálékának rendszeres vételére. Lelkünk életének kenyeréül, vagyis táplálékául Jézus önmagát adja, hogy aki eszi Őt, az Általa éljen, miként Ő maga is az Atya által él (vö. Jn 6,57).