Csütörtök Húsvét hetében – Lk 24,35-48
Eltölt-e minket Krisztus békéje?
Békességszerzők vagyunk-e környezetünkben?
Amikor feltámadása után Jézus többször is megjelent tanítványainak, minden alkalommal így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” De már az utolsó vacsorán elhangzott végrendeletében is az ő békéjét hagyta ránk. Ezt ismételjük minden szentmisében.
Krisztus tud egyedül igazi békét adni nekünk. Nélküle nincs béke. Ha készek vagyunk beengedni Őt a mi világunkba, személyes és közösségi életünkbe, akkor részünk lesz a békességben. Aki nem fogadja be Őt, annak nemcsak a szívében lesz békétlenség, hanem az az ember békétlenséget, illetve megoszlást idéz elő a környezetében is.
Krisztus küldetést is ad. Nem csupán helyreállítja az Istennel, valamint az egymással megromlott békétlenséget, hanem a béke szolgálatára küld mindnyájunkat, hogy adjuk tovább az ő békéjét mindazoknak, akik befogadják. És ha már ketten vagy hárman együtt vagyunk, akkor az ő jelenléte annyira megerősödik bennünk, hogy hatékony tanúságot tudunk tenni Róla a világban.