Húsvéthétfő – ApCsel 2,14.22-33; Mt 28,8-15
Mennyire befolyásolja döntéseinket, cselekedeteinket, valamint kapcsolatainkat a föltámadott Krisztusba vetett hit?
Húsvét napja után Jeruzsálemben mintha semmi sem változott volna. A főtanács tagjai változatlanul féltek Jézustól és a néptől. Mindenáron szerették volna megtartani hatalmukat, ezért igyekeztek elterelni a figyelmet arról az előttük is nyilvánvaló tényről, hogy Jézus feltámadt. Meg akarták akadályozni azt, hogy erről a nép is tudomást szerezzen. Ennek érdekében egyedül az volt a kérdés, hogy hogyan lehet félrevezetni a tömeget. Ezért ismét üléseztek. A Húsvét előtti tanácskozáson Jézus elveszítése volt a téma, most pedig Jézus feltámadásának hírét akarták elnémítani. A módszer ugyanaz volt. Mindkét esetben pénzre volt szükség, amelyet egyébként a néptől szedtek be.
Az evangéliumi részletben szereplő asszonyok pedig, akik Jézus sírjához mentek, olyanok voltak, mint általában a gyászolók. Elhunyt hozzátartozójuk sírjának a látogatásával azt fejezik ki, hogy mennyire hiányzik nekik az a szeretett személy, aki meghalt.
Úgy tűnt tehát, hogy semmi sem változott Húsvét után. Sőt még rosszabb lett a helyzet, mert a jóság és a gonoszság közti szakadék tovább mélyült. Körös-körül pedig az alvó város szellemi közönye terpeszkedett.
A Sátán ma is szeretné elhitetni velünk, hogy a történelem vakon, konokul megy tovább a maga útján. Maga alá akar temetni mindent és mindenkit, aki azt képzeli, hogy meg tudja változtatni a változtathatatlant.
Valami azonban mégis megváltozott. Mégpedig az, hogy a tanítványok élete gyökeres fordulatot vett. Ők Krisztus halálát nemrég még csúfos kudarcként élték át, és megszégyenülten kullogtak el. Az olvasmány már Péter pünkösdi beszédét idézi, aki a többi tanítvánnyal együtt hangos szóval tanúskodott Jézus feltámadásáról.
Ne engedjük, hogy félrevezessenek minket, hogy eltereljék figyelmünket az igazságról, hogy megfosszanak minket a feltámadott Krisztusba vetett hitünktől! Erősítsük egymást húsvéti hitünkben! Félelem nélkül legyünk tanúi Krisztus föltámadásának! Segítsük egymást, hogy semmi ne homályosítsa el bennünk a húsvéti hitet!
Minden ember életében a két legnagyobb esemény a születés, illetve a halál (ennek megfelelően a lelki újjászületés, valamint a lelki halál). Ha valakinek jó irányba fordult az élete, akkor azt szoktuk mondani, hogy újjászületett, föltámadt. Jézus a föltámadást összekapcsolta saját személyével: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog” (Jn 11,25). Jézus az örök életre támasztja fel azokat, akik hisznek Benne, akik elfogadják tanítását, szerinte élnek, továbbá eszik az ő feltámadott testét.
A Szentlélek vezetésével igyekezzünk minden döntésünket úgy meghozni, minden dolgunkat úgy intézni, úgy tenni, minden kapcsolatunkat úgy megélni, hogy mindezekben a feltámadott Krisztus velünk lehessen! Akkor Vele lehetünk nemcsak itt a földön, hanem az örök életben is!