Évközi 6. hét, csütörtök – Mk 8,27-33
Készen állunk-e keresztjeink hordozására?
Nekünk is nehéz elfogadnunk, amire Jézus a tanítványait oktatta: „hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie”. Azt is nehéz elfogadni, hogy Krisztus kereszthalála nemcsak egy valaha megtörtént, világfordító esemény volt, hanem ma is szükség van a kereszt vállalására.
Jézus tanítása örömhír (evangélium), de nem érdemes spekulálni arra, hogy nekünk talán kevés jut a keresztből, amit jobb messziről tisztelni, mint vállalni. Természetesen tolakodni sem szükséges a kereszt után. De készülhetünk arra, hogy életünkben lesznek nehéz helyzetek, olykor kilátástalannak, sőt elviselhetetlennek tűnő megpróbáltatások. Ezeket nem szükséges keresnünk, de kiváló alkalommá válnak arra, hogy az Isten iránti hűségünket bizonyítsuk.
Ilyenkor gondolhatunk arra, hogy Krisztus keresztje az Isten irántunk való szeretetének a jele. Az pedig, ahogyan mi vállaljuk a keresztet, a mi Isten iránti hitünknek, valamint szeretetünknek, ugyanakkor egymás iránti hűségünknek és szeretetünknek is a bizonyítéka.