December 25. Pásztorok miséje – Lk 2,15-20
Milyen örömteli üzenete van a pásztorok miséjének?
A 4. században már általánossá vált, hogy karácsony napján három különböző misét lehet mondani. Szent Ágoston (354-430) már azt is megmagyarázta, hogy mi ennek az oka. Az éjféli misében Krisztus földi születésének emlékét látták, a reggeli misében (amit ma pásztorok miséjének nevezünk) Krisztusnak az emberi lélek számára való megszületését ünnepelték, míg a nappali misében az Atyától való örök születését.
A karácsony a befogadásnak, az elfogadásnak, a Megváltó befogadásának, valamint egymás elfogadásának az ünnepe.
Gondolkodjunk el azon, hogy miért a legnyomorúságosabb barlangistállót választotta ki Isten. Miért olyan szerényen, félrevonultan, csendben történt a semmihez sem fogható, megismételhetetlen esemény?
Fontos üzenete van annak, hogy az angyalok a pásztoroknak hirdették meg az örömhírt, nem a főpapoknak, az előkelőségeknek, még csak nem is az egyszerű közembereknek, Betlehem lakóinak.
A Megváltó születésének örömhírére a pásztorok azonnal útnak indultak, hogy felkeressék az újszülöttet. Igazán a pásztorok tudták értékelni, hogy mit jelent egy szükséghelyen megszületni, és hogy Isten Fia, akit Betlehem lakói nem fogadtak be, a barlangistállót is elfogadta. A pásztorok hittel elfogadták, felismerték a kicsiny gyermekben a Messiást.
Isten azért vállalta, hogy ilyen körülmények között szülessék meg, azért érkezett védtelen, gyönge kisgyermekként, hogy merjük végre elhinni, semmi mást nem akar tőlünk, mint önmagát adni nekünk. Azért érkezik így, hogy merjük Őt a karjainkba venni, magunkhoz ölelni. Ha valaki megérti ezt a nagy titkot, akkor a szíve megtelik örömmel, az élete pedig megtelik tartalommal, hiszen az örök, teremtő Isten számára végtelenül értékesek és fontosak vagyunk.
Karácsony ünnepe arra hív bennünket, hogy nyissuk meg a lelkünket, engedjük, hogy a szelíden önmagát ajándékozó Isten belépjen az életünkbe, és betöltsön minket az ő életével!
Isten elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. Mi is fogadjuk be Őt! Most is jön, keresi az alázatos, a megtört szívű embereket. A mi szívünk ajtaján is kopogtat, hogy megnyissuk, illetve szállást adjunk neki. Nem kér gazdag ajándékokat. Ő hozza gazdagon a szeretet ajándékát nekünk, valamint azoknak, akik mellettünk élnek. Fényt hoz a sötét emberi szívekbe és a tragédiáktól megfeketedett világba.
A mai napon tehát nemcsak Krisztus 2000 évvel ezelőtti megszületésének napját ünnepeljük, hanem az Ő bennünk való születését is. Nekünk, akik örömmel befogadjuk Őt, az a küldetésünk, hogy rajtunk keresztül születhessék bele Isten a világba. Vállaljuk ezt szívesen, örömmel, és az általunk megtapasztalt örömet kínáljuk fel az egész világnak! A pásztorok nem tartották meg maguknak az örömhírt, hanem tovább adták. Merjünk beszélni Jézus Krisztusról, hogy Ő az Isten Fia, a mi Megváltónk!