Advent 3. hete, csütörtök – Iz 54, 1-10; Lk 7, 24-30
Vállaljuk-e a folyamatos megtérést?
Izaiás próféta által azt ígéri az Isten, hogy az elhagyatottságot, az elszigetelődést, a nép megfogyatkozását, valamint a szégyent a bűnökből való megtérés után felváltja a nép sokasodása, a létszámban, illetve a jólétben való növekedése.
A mai evangéliumi részlet azzal zárul, hogy: „még a vámosok is, felismerték Isten akaratát, és megkeresztelkedtek… Csak a farizeusok… nem keresztelkedtek meg…, és ezzel meghiúsították magukban Isten szándékát”. Ez azt jelenti, hogy a farizeusok nem tartottak bűnbánatot, ezzel nem tették lehetővé, hogy Isten megbocsássa bűneiket.
A javulásnak a feltétele mindig a bűnök beismerése és a bűnbánat, amelyet követhet az Isten irgalma.
Ezért tegyünk eleget a bűnbánatra, valamint a megtérésre szóló felhívásnak! Készítsünk helyet, maradandó lakást magunkban az Istennek! Ne hiúsítsuk meg magunkban Isten szándékát! Fogadjuk el Isten irgalmas szeretetét, hogy a Mennyek Országának tagjaiként élhessünk már itt a földön, és majd az örök életben is!